Féltem tőle ... Samu miatt.
Tudtam, hogy Máté nappal jól elvan, és ha az apja elaltatja, akkor nem lesz semmi gond, ha ébred is éjjel, megfelel neki a Zsolti is.
Samuval már jobban aggódtam. Ő mindig velem aludt, a kis orrát az orromhoz szokta dugni, két kis kezével pedig az arcomat szokta fogni kétfelől ...
Soha nem aludt az apjával, éjjel a mamával sem. Nappal tudtam, hogy bárkivel jól ellesz, és nappal el tudja altatni a mama, de este soha nem próbáltuk. Ha bálba mentünk, az csakis altatás után, viszont ha ébredt, engem keresett.
Kellemesen csalódtam, semmi baj nem volt vele. Ihaz, este nem az apja kellett neki, hanem a mama, de minden zokszó nélkül megfogta a mama kezét fogmosás után és indultak aludni. A mama szerint nem is ébredt fel éjjel.
Bezzeg velem más a helyzet, bár lehet, hogy a mamávál is felébredt, csak érezte hogy avn mellette valaki, és aludt tovább.
Mióta itthon vagyunk, így alszunk (igaz, első este mind2 nagyobb sírt, de remélem, belerázódunk):
Máté A Zsoltival a nagyszobában, Samu velem és a kicsivel a kisszobában. Persze ha Samu ébred éjjel, és én épp szoptatok, nem tetszik neki, le kell hogy tegyem a fejem a párnára mellé, közben a kicsit is magam mellé veszem, úgy szopik.
Ez így nem a legkényelmesebb, reméem, hamarosan Samu is hozzászokik az új helyzethet.
Hazaérkezés minden gyereknél nagyon furcsa helyzet volt. Most is körülugrálták a nagyon a kicsit, persze az apjuk mérgelődött, miért nem ynugszanak le, de mára már normalizálódott a helyzet valamelyest: Samunak a lényeg, hogy kint lehessen, néha ránéz a tesóra, de ennyi. Máté többször meglesi, de ő nem bántja, hisz értelmes nagyfiú :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése