Pánik???

Az egész akkor kezdődött, amikor Samu megszületett. Vagyis utána, amikor hazaértünk a kórházból.
Amikor Mátét váruk, 3 féle gyógyzsert is szedtem a vérnyomásomra. Samunál csak egyet, ezért azt gondolta a doki, hogy próbáljuk meg, hogy szülés után abbahagyom. Amíg a kórházban voltam, semmi gond nem is volt, amikor viszont hazaértem, első vagy második este nagyon rosszul lettem. Addigra kiürült a vérnyomási gyógyszer a szervezetemből, Zsolti éjszakás volt. Elaludtam a gyerekekkel, de alighogy elment a Zsolti, felriadtam, és nagyon rosszul éreztem magam. Kimentem, megmértem a vérnyomásom, 170/110 volt. Persze mé jobba megijedtem, mi lez, ha ér engem valami, egyedül vagyok itthon a gyerekekkel. Hasmenésem is lett hirtelem az idegtő. Még jó, hogy a mama itt lakik a szomszédban, gyorsan felhívtam, hogy jöjjön át. Persze jött is, és őrzött engem (meg a gyerekeket). Természetesen amikor magas vérnyomást mértem, rögtön vettembe gyógyszert, de ugye az nem hat azonnal. kb. 2 órába telt, mire normalizálódott a helyzet, visszaállt a vérnyomim is, lenyugodtam, le tudtam feküdni.
Akkor ezt az egészet a vérnyomásomra fogtam, azóta is szedtem rendesen a gyógyszert. Bár utána is előfordult, hogy úgy riadtam álmomból, persze vérnyomás rögtön magasabb volt, nagyon utálok riadva ébredni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy tavaly ősz óta, amikor a Zsolti éjszakás, a mama velünk alszik. Ciki, tudom, de nagyon nem vagyok nyugodt, ha egyedül ekll lennem éjszaka a gyerekekkel. Nem magam miatt, hanem azért, hogyha esteleg engem ér valami, akkor velük mi lesz.

Amikor megszületett Peti, előre tudtam, hogyha a doki azt is javasolja, hogy hagyjam abba a vérnyomigyógyszert, nem fogom, mert nem akartam ugyanazt átélni még egyszer. Ha kell, akkor kell.
Első este voltunk itthon Petivel, amikoris lámpaoltás után (kilámpa égett csak), egy pillanatra ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint amikor Samu-születés után rosszul voltam. Csak egy pillanatig tartott, de rossz volt. Miutánelaludtak a gyerekek, el is bőgtem magam Zsoltinak, hogy megint ugynaúgy vagyok, vérnyomásom is magasabb volt (160/100) Mostnem kellett 2 óra, hogy minden ok legyen, elég volt kibőgnöm magam.
Aztán amikor elmeséltem a védőnőnek, megjegyezte, hogyez valami pánik lehetett. És igaza lehet. Így visszagondolva az első otthon töltött éjszaka előtti félelem. Hogy mi van, ha megint riadva ébredek, mi van, ha a 3 gyerek egyszerre akarja anyát, és egyáltalán :éjszaka. Megint egy új helyzet, amit át kell élni, meg kell szokni.
Csak első este volt ez, azóta beállt egy rend, ami szerint fektetjük a gyerekeket.
De vajon mi lehet az oka, hogy ennyire tartok az új, ismeretlen éjszakáktól?
Végülis már minegy, hisz több baba nem lesz ...