Hogy szalad az idő! Már a 9 hós kontrollra kellett vinni Pepcsit szerdán. Legutóbb fél évesen voltunk, és szerencsére egy kimaradt, mert nem látták szükségét annak ellenére, hogy fél évesen még nem fordult át.
Mostanra viszont teljesítette ezt a feladatot, kúszik is jó ideje: hason körbe hátrafele.
Gondoltam, hogy kérdezik majd, hogy felül, feláll-e (mert persze van olyan baba, aki ennyi idősen akár totyog is - és bár tudom, hogy nagy különbségek lehetnek ennyi idős babáknál, bennem azért csak ott motoszkált, hogy ha nem csinálja, nem a születés-körülmények miatt nem teszi-e).
A kontroll előtti héten megmutatta, hogy fel tud ülni (azóta se), és látványosan virgoncabb hason, mint eddig. Négykézlábra áll, kutyázik, a lábait a pockója alá húzza teljesen.
Mászni még nem mászik, de nem adok sok időt, és az is menni fog neki.
Kontrollon egy fiatal dokibácsi volt (sohase láttam eddig, lehet a fiatal drnénit váltotta). Nagyon kedves volt, aranyos a babával.
Megvizsgálta, szerencsére nem talált semmi bajt, minden ok. Még egyszer kell majd mennünk, amikor egy éves lesz Pepi, de ha kaposváriak lennénk, nem is kellene. Úgy vettem ki a szavaikból, hogy ott is kijárnak tanácsadásra a kórházi orvosok, és elég lenne az is, ha úgy ránéznek.
Mondtam, hogy hozzánk is jár a siófoki főorvos (máramikor jön). Nem lényeg, egyszer még elegyünk, és ha minden ok, akkor ennyi volt, nincs több kontroll.
Bár nem tudom, mi lesz a követelmény egy évesen, felállni addigra biztos feláll, menni nem biztos.
De akkor anya végre megnyugodhat, hogy amikor Pepi született nem volt oxigénhiány semennyire sem ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése