Máté nagy iskolavárása rám is átragadt. Sokszor morfondírozok rajta, mi lesz, ha ő is suliba jön, nekem pedig életemben először elsős osztályom lesz. Már a tanmenetek készítésekor is szeretek pontosan tudni mindent, pl hogy pontosan hány órára tervezzek. Ez függ a tanév rendjétől, attól, hogy mely napokon lesz a tanóra (pl. heti egy óránál nagyon számít, hogy hétfő vagy szerda ... az ünnepek és a kieső napok miatt).
Na meg az is lendített a várakozókedvemen, hogy a múlt héten vacakoltunk a tankönyvrendeléssel ...
Váltsunk, ne váltsunk, miből váltsunk. Ami ezt a dilemmát még fontosabbá tette, azok a tartós könyvek. Na meg az, hogy amely könyvekkel én jövőre elkezdem az elsőt, a jelenlegi törvények szerint, a következő 3 éveb is abból kell tanítani. Ez az ingyenességgel jár együtt. Szóval elvileg a másik 3 kolléganő is kénytelen az általam rendelt könyvekből tanítani, és amikor újra én leszek elsős, akkor lehet legközelebb tartós könyveket rendelni. Nem minden könyv lesz egyébként tartós, a 14-ből 5-6. Bár én amondó vagyok, hogy ebbe nem gondolt bele, aki ezt kitalálta, mert ezek a könyvek nem fognak 4 évet kibírni (van, amit hozni-vinni kell), és amiatt sem, hogy ugyan kemény táblásak, de belül nagyon vékonyak és síkosak a lapok. Még nekem is nehezebb lapozni, pláne egy kis elsősnek. A szociális háttér miatti problémámra meg ki sem térek inkább ...
Ovisok, iskola ... hogy a kis ovisok ismerkedjenek az iskolával, meginvitáltuk őket az iskolába egy kis ismerkedős délelőttre. Ami nem is volt igazi délelőtt, csak másfél óra.
A negyedikeseim is nagyon várták őket, csoportos feladatokkal készültünk.
Máté nagyon szorongva lépte át az iskola kapuját, ökölbe szorított kézzel, de mire az osztályterembe értünk, semmi nyoma nem volt ennek.
Gyors vegyes csoportalkotás után nekiláttunk a versenyzésnek: teremben kirakós, tangramos feladat volt, és mindenki színezett egy képet.
Aztán szünet lett, lementünk az udvarra, szaladgáltak, örültek a tavalyi ovis pajtásoknak.
Aztán mi lent maradtunk, sorversenyeztünk (ez nagyon tetszett nekik). Nem annyit, mint terveztem, de elfáradtak. Kicsi szabad szaladgálás, labdázás után visszamentünk a terembe, ahol kaptak egy kis ajándékot: Névre szóló mappát, amit egyedivé tettem egy kis virágos rajzzal, benne pedig pár játékos feladat volt, na meg egy tanszerlista a jövőre nézve :)
Én is kaptam tőlük egy csokornyi színes rajzot.
Visszakérdezve később azt szűrtem le, hogy jól érezték magukat, és bár nem pont ilyen lesz szeptembertől az életük, mégiscsak jó volt ez az ismerkedés :)
Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése