Nagyon várta a szülinapját a kis ünnepelt. Előtte héten azt is bejelentette, hogy mely ovis pajtását szeretné meghívni.
A tesók ugye adottak, melléjük hívtuk még Máté legjobb barátját (Saminak is barátja), Zsombit (kereszttesó), és Sami csoporttársait: Jocit, Barnit és Hannát.
Meghívót is készítettem nekik, hétfőn meg is kapták. Másnap pedig olyan lelkesen mondták az oviban: hogy "anya megengedi, hogy elmenjek Samu szülinapjára."
Máj. 20. idén épp pünkösdhétfőre esett, úgyhogy akkorra lett időzítve a buli. 16-18-ig volt tervezve (persze a 18 nem volt szentírás, de azt sem szerettem volna, ha fürdésidő nagyon elcsúszik, így viszont 7-re mindenki elment és nyugalom lett.
Készültem a gyerekeknek feladatokkal, külön kicsi-külön nagy csoport volt versenyszerűen, aztán borult a terv ... de nem volt baj.
4 körül mindenki megérkezett.
A nagyoknak Máté mutatott valami számítógépes játékot, addig a kicsikkel nekiálltunk: csokievő verseny volt (kis változtatással: Joci nem szerette a banános csokit, így ő kapott egy sor táblásat, de azt sokkalta nehezebb dolga volt kéz nélkül megenni, de nagyon igyekezett, és sikerült is neki elsőnek!)
Csokievés után célba dobás (karikába) volt a kicsiknek. Ügyesen dobálták.
Amikor ők végeztek, megjelentek a nagyok, hogy ők még nem versenyeztek csokievésben. A kicsik elvonultak homokozni, a nagyok leültek az asztalhoz. Mondtam nekik, hogy próbálják ki, elérik-e előrehajolva az asztalt, aztán kezdhetünk. Máté azonban már fel is vette a csokit, apja rászólt, mire mélységesen megsértődött, ezért van, hogy amíg a többi versenyez, ő sír.
Rettentően nyávogós, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, rögtön nyekereg. Nem volt ő ilyen, és igazából azon kívül, hogy igyekszem nem törődni vele, sok mindent nem tudok tenni.
lenyugodott, és lelkesen állt be sorversenyezni. És nagyon akart, minél többet ... csak ugye nehezen viseli, ha ő az utolsó ... nem volt gond, versenyeztek, aminek nem volt tétje, az se számított, ki hányadikként ért célba.
Ezután került sor a tortára, mert Hannáéknak menniük kellett, és nem szerettem volna, ha kimarad, viszont így a verseny félbeszakadt, és utána már nem is folytattuk, hisz mindenki kiesett a ritmusból, és a kicsik szívesebben homokoztak.
Torta jól sikerült, finom is volt (Eszterházy torta lapja volt finom csokikrémmel, marcipánnal), tetszetős, bár elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyit vesződni vele, ha a gyerekek úgyis csak egy pillantásig látják egészben, mert utána felfalják. És ez az egy pillanat most olyan rövidre sikerült ... abban sem vagyok biztos, hogy mindenkinek volt ideje egy pillantást vetni rá. Sami gyertyát fújt, én leszedtem a díszítést és nekiálltak enni. Lehet a sok gyerek és egyéb vendég miatt, de ennyire még soha nem fogyott el szülinapi torta. Mindössze két szeletnyi maradt. Kisebb is volt, mint pl. tavaly a macis, előtte meg lehet 2 is volt ...
Torta után Hannáék elmentek, többiek homokoztak, trambulinoztak, bicikliztek, játszottak: jól érezték magukat. Aztán fél 7 körül jöttek az otthagyott gyerekekért a szülők. Beszélgettünk, volt könyörgés a gyerekeknek, hogy akkor most aztán tényleg megyünk, mert persze mindenki maradt volna még.
De szépen fokozatosan hazament mindenki. Nekünk meg folytatódhatott a napi rutin.
Samut most sem nagyon érdekelte, hogy milyen ajándékokat is kapott. Persze megnézte, de ennyi.
Könyvet, Beyblade-tartót, verdás tányérkészletet, képet, szélforgót, pezsgőket kapott.
Bőven elég volt. Az élmény pedig elkíséri jövő szülinapig :)
Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése