Tegnap nagyon akartak menni valahova. Leginkább a Balatonra, de nekem nem volt ehhez kedvem, ezért rábeszéltem őket, hogy menjünk inkább Boglárra, nézzük meg a Gömb-kilátót, és keressük meg a nyár elején megnyílt bob- és kalandpályát.
Miután mindenki felkelt, elindultunk (Pepcsi maradt a mamával). Én sem jártam soha a kilátóban, ezért meglepő volt számomra, hogy pedig milyen közel jártam hozzá. Ott parkoltunk ugyanis, ahol középiskolás koromban a kollégiumok közötti sportversenyeket tartották. Onnan pedig csak egy köpés volt a kilátó és a kalandpark.
Először a bobhoz mentünk. Szerencsénkre nem voltak sokan, nem is kellett sorba állni. (később többen lettek, és előző nap is hosszú sor kígyózott) 6 gyerek és 6 felnőtt jegyet vettünk, ami nem volt igazán gazdaságos. Jövőre már jobb lesz, hisz 8 éves kortól mehetnek a gyerekek egyedül, nem kell Máté mellé kíséret. Na nem mintha bárkinek is nehezére esett volna menni velük, de így elég drága volt. Máté már bobozott Balatonfűzfőn többször is, emlegette is többször, Saminak ez volt az első. Tetszett nekik, mondanom sem kell.
A csúszásról itt is készül kép, amiről lehet csináltatni képet, kulcstartót, egérpadot, hűtőmágnest, stb. Máté kulcstartót kért, Sami képet. Aztán ittak egyet, majd felsétáltunk a Gömb- kilátóhoz. Nagyszerű kilátás nyílt a Balatonra, a gyerekek meg szaladgáltak fent. Tetszett nekem is, mert domb tetején van, maga a kilátó nem túl magas, elég széles, nem félelmetes. Amikor Egerben voltunk, ott is egy dombtetőn levő kilátóba mentünk fel, de az eléggé félelmetes volt. Sok lépcsőn mentünk fel, magas volt, keskenyebb, és fából készült. Ez stabilabb volt, úgyhogy én is nyugodtan sétáltam fent.
Visszafele nem ugyanazon úton mentünk, volt egy kikövezett gyalogút a bobok felett, között. A kötélpálya volt a következő állomásunk, ami nagyon klassz. A gyerekpálya is nagyon változatos, hosszú, bebarangolható, a nagy részén a gyerek kísérhető. Ez Samunál volt fontosabb, Máté tud menni egyedül is, Saminak viszont kellett a tanács, a segítség. Zsolti kísérte Samut, én meg fényképeztem.
Nagy lelkesen mentek végig, egy órás jegyet vettem (lehet 2 órásat is), de ez most elég volt, hisz vásárolni is akartunk, és Zsolti dolgozni is ment még este.
Itt is szerencsénk volt, mert pár kisgyerekkel együtt indulhattak, épp egy csoportot sikerült megelőznünk. A fiúknak a legjobban a kötélpálya azon része tetszett, ahol csúszni lehetett (3 egymás utáni rész volt ilyen). A mászófalra már nem volt Samcinak ereje. Na majd legközelebb. A kötélpálya mellett van egy klassz játszótér is, ami ingyenes, de ide már nem volt időnk benézni. A szórólapon Íjászat is szerepelt, de azt idén még biztosan nem valósítják meg, tudtuk meg a kötélpályás beöltözködés közben -Máté nagy bánatára.
Legközelebb én is úgy készülök, hogy felmerészkedem a felnőtt pályára. Még nem voltam ilyenen, de érzek magamban annyi erőt, hogy kipróbáljam, bár Máté szerint úgysem tudom, mert félős vagyok. Félek a magasságtól. Na majd kiderül.
A felnőtt pálya egyébként a gyerek pálya felett van, 2 szintes, és ahogy néztük, vannak elég húzós részei is. De próba szerencse!
Szórakozás után még beugrottunk vásárolni, aztán mentünk gyorsan haza, hogy Zsolti elérje a buszt. Épp kiszámítottuk :)
Klassz volt, úgy gondolom, ide biztosan vissza fogunk térni, mert közel van, és a gyerekeknek élmény. Olyan lesz ez, mint Patca ... vágynak vissza.
A készült képeket a linkre kattintva lehet megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése