A szombati tabi kiruccanás és a kaposvári vásárlás lefárasztotta ugyan a gyerekeket, de vasárnap egy nagyon lehangoló, egymást piszkálós időre ébredtünk. Zsolti délelőtt dolgozott, és én ugyan felmentem anyuékhoz a gyerekekkel, de már itthon és ott is nagyon elemükben voltak. Gondoltam, itt délután vér fog folyni, muszáj lesz valami programot kitalálni, ezért anyuval megbeszéltem, hogy alvásidőben indulva eljön velünk Patcára. A gyerekek úgyis folyamatosan emlegették, mind ment volna. Sőt, még Pepi is azt hajtogatta, hogy mikor megyünk Patcára.
Fél 1 után indultunk, hogy aludjanak a kocsiban. Nem mentünk gyorsan, a kocsi szervokormánya megadta magát (nem most, pár hete), és nagyon nehezen lehet csak kormányozni. (azóta szervizbe is elvitte a Zsolti, az egész kormányművet cserélni kell ...durva pénzekért - most bontottan keresgél)
2 előtt értünk oda. Pepcsi útközben korán elaludt, Samiban nem vagyok biztos, hogy aludt egyáltalán, hátra-hátranézve volt, hogy nagyon szorítva volt a szeme. Mindegyis, nem nézelődött végig, pihent, és valamennyit biztosan aludt is, mert volt, hogy lógott a feje.
Amikor odaértünk, az autók száma alapján megállapítottam, hogy bizony elég sokan vannak. De voltunk már úgy, hogy sokan voltak, szóval nem ijedtünk meg.
A jegyvásárláskor a gyerekek gyereknap alkalmából egy kis ceruzát is kaptak ajándékba.
Persze a pisilde volt az első célállomásunk, de utána belevetették magukat a játékok közé.
Persze most is a csúszdapark volt a minden ... mindenkinek, kivéve a mamát. Aki semmikről le nem csúszott, fel is csak 3-szor ment, azt is azért, hogy én le tudjam fényképezni a kisebbeket. Mátéról nem is készült csúszdás kép, mert folyton a Pepcsivel voltam, vagy a kisebbekkel csúsztam. Máté meg szabad utat kapott. Nagyon élvezte mindegyik, Pepcsi is csak úgy kacagott, amikor lefele csúsztunk. Aztán le mertek csúszni Samival is ketten.
Pihenésképpen a játszóházba mentek, kúsztak-másztak. Peti pedig nagyon jól érezte magát a kisebbeknek való elkerített részben, ahol sok labda és kicsi csúszdás-létrás házik volt. Persze Sami is csatlakozott itt hozzá, és a labdák közé Máté is szívesen befeküdt.
Kint is sétáltunk egyet, az örök kedvenc a kiszolgált járművek parkja a trakival, kombájnnal és ifával. Bár előtte esett az eső, és vizesek voltak, a kormányhoz a kombájn kivételével be tudtak ülni. Megmutattuk a mamának a várat is, majd visszamentünk enni és csúszdázni még egyet.
Evés után Máté szívesen horgászott mozgó pecabottal ... békákra. Ez a játék eddig nem volt, de nagy sikert aratott. Samu kis csalással tudott békát fogni (mozgó bottal nem ment neki, csak stabillal).
Fél 5 után indultunk haza, Kaposváron még megálltunk vásárolni egy gyorsat, de még így is időben hazaértünk.
Örülök, hogy a program mellett döntöttünk délutánra, mert otthon csak nyúzták volna egymást, meg engem, így viszont kiszaladgálták magukat és élményekkel telítettek lettünk. Jó volt!
Kép nem sok van, de van.
2013. május 30., csütörtök
2013. május 28., kedd
Gyereknapon
Mindig is szerettek a gyerekek erre-arra menni, kirándulni, én pedig szívesen megyek velük, hisz az élmény az, ami maradandó.
Bár Zsolti épp délutános volt szombaton, és nem tudott velünk jönni, emiatt nem akartam kihagyni a közelben, Tabon megrendezésre kerülő városi gyereknapot. Keresztanyjukat csábítottam, végül ő nem ért oda, Zsombi az apjával jött, de jöttek, láttak és mentek. Az enyémeknek viszont nagyon tetszett.
Nem kell hatalmas rendezvényre gondolni, színpadon fellépők, arcfestés, csillámtetkó, lufihajtogató bohóc volt - az első kettőt meg sem próbáltam 3 gyerekkel kivárni. Samu lufit szeretett volna, de előttünk kb. 5-tel épp elfogyott a lufi... Nem örült neki, de hamar megvigasztalódott a jégkrémmel, amit a belépéskor osztogatott kuponért cserébe kaptak egy üdítővel együtt.
Előtte ettek is, úgyhogy szabad volt a pálya, hogy az ugrálóvárakba vessék magukat.
Többféle volt: -egy nagy, oldaltmászós, nagylecsúszós
- egy kisebb vár alakú, amiben csak ugrálni lehetett
-egy kicsiknek való ugráló, amin egy csúszda volt oldalra, de a csúszda részére nem tudtak a nagyon kicsik felmászni
- egy felfújható mászófal.
A nagy csúszdáson 10 perces váltásban mehettek be a gyerekek, de ez így pont jó volt szerintem, mert nem volt se túl rövid, se túl hosszú. Épp kellően fáradtak el, és a többiekre is tudtak még figyelni.
Itt Sami és Máté is jó érezte magát.
Mondjuk Samu hol nem, hisz ő mindegyiken kipróbálta magát, és a kicsiknek való csúszda is legalább annyira tetszett neki.
Az pedig nem csak Saminak, aki lelkesen szaladgált, mászott, csúszott, hanem Pepcsinek is. Bár ő először nem mert bemászni, de kacérkodott a gondolattal, hisz tetszett neki, hogy mozog, hullámzik a feneke alatt :)
Végül harmadszori próbálkozását siker koronázta, és lelkesen szaladgált, ugrált a hálóba kapaszkodva.
Jó volt, hogy közel voltak egymáshoz ezek az ugrálók, mert így szabadon mertem engedni őket (kivéve Pepit), de mindenhonnan rájuk láttam.
Máténak nagyon tetszett a mászófal is, bár először ő is csak ismerkedett vele, aztán vette a bátorságát és megpróbálta. Elég messze voltak egymástól a kapaszkodók, nem is sikerült neki teljesen felmászni, de így is nagy élmény volt neki, és én is örültem, hisz tavaly az Elevenparkban az Istenért ki nem próbálta volna a mászófalat.
Saminak nem kellett bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy megpróbálja ... neki tényleg messze voltak a kapaszkodók, de ő egy kismajom, hajlékonyabb, jobb mozgású, mint a Máté, na meg persze egy kis húzással segített neki a biztosító fiú, úgyhogy felért addig, mint a Máté, így az élmény neki is megvolt :) A boldogság pedig mindegyik arcára volt írva.
Máté később újra megpróbálta, és magasabbra jutott, mint először. Ment volna többet is, de sokan voltak, így azoknak is adtunk lehetőséget, akik később jöttek.
3/4 6 körül indultunk haza, mert elkezdett csöpögni az eső. Csodálom, hogy addig kihúzta, nagyon gyülekeztek ugyanis a felhők. De elég is volt, kiszórakozták magukat, jó volt, gond sem volt velük.
Miután hazaértünk, fél 7-kor a két nagyobb még elment a Bundásékkal vásárolni, úgyhogy 9-kor, mire hazaértek, csak a pizsamába bújtak bele és már dőltek is be az ágyba.
Samu többször volt már velük vásárolni, most is csak ő ment volna, de Máté megjegyezte, hogy ő még soha nem volt, és azt ígérték neki, hogy legközelebb ő mehet. Persze ez már nem most volt, hanem tavaly nyáron, de mély nyomot hagyott benne, úgyhogy ment mind a kettő nagy lelkesen.
Az altatással ezek után nem volt gond.
Képek is vannak itt.
Bár Zsolti épp délutános volt szombaton, és nem tudott velünk jönni, emiatt nem akartam kihagyni a közelben, Tabon megrendezésre kerülő városi gyereknapot. Keresztanyjukat csábítottam, végül ő nem ért oda, Zsombi az apjával jött, de jöttek, láttak és mentek. Az enyémeknek viszont nagyon tetszett.
Nem kell hatalmas rendezvényre gondolni, színpadon fellépők, arcfestés, csillámtetkó, lufihajtogató bohóc volt - az első kettőt meg sem próbáltam 3 gyerekkel kivárni. Samu lufit szeretett volna, de előttünk kb. 5-tel épp elfogyott a lufi... Nem örült neki, de hamar megvigasztalódott a jégkrémmel, amit a belépéskor osztogatott kuponért cserébe kaptak egy üdítővel együtt.
Előtte ettek is, úgyhogy szabad volt a pálya, hogy az ugrálóvárakba vessék magukat.
Többféle volt: -egy nagy, oldaltmászós, nagylecsúszós
- egy kisebb vár alakú, amiben csak ugrálni lehetett
-egy kicsiknek való ugráló, amin egy csúszda volt oldalra, de a csúszda részére nem tudtak a nagyon kicsik felmászni
- egy felfújható mászófal.
A nagy csúszdáson 10 perces váltásban mehettek be a gyerekek, de ez így pont jó volt szerintem, mert nem volt se túl rövid, se túl hosszú. Épp kellően fáradtak el, és a többiekre is tudtak még figyelni.
Itt Sami és Máté is jó érezte magát.
Mondjuk Samu hol nem, hisz ő mindegyiken kipróbálta magát, és a kicsiknek való csúszda is legalább annyira tetszett neki.
Az pedig nem csak Saminak, aki lelkesen szaladgált, mászott, csúszott, hanem Pepcsinek is. Bár ő először nem mert bemászni, de kacérkodott a gondolattal, hisz tetszett neki, hogy mozog, hullámzik a feneke alatt :)
Végül harmadszori próbálkozását siker koronázta, és lelkesen szaladgált, ugrált a hálóba kapaszkodva.
Jó volt, hogy közel voltak egymáshoz ezek az ugrálók, mert így szabadon mertem engedni őket (kivéve Pepit), de mindenhonnan rájuk láttam.
Máténak nagyon tetszett a mászófal is, bár először ő is csak ismerkedett vele, aztán vette a bátorságát és megpróbálta. Elég messze voltak egymástól a kapaszkodók, nem is sikerült neki teljesen felmászni, de így is nagy élmény volt neki, és én is örültem, hisz tavaly az Elevenparkban az Istenért ki nem próbálta volna a mászófalat.
Saminak nem kellett bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy megpróbálja ... neki tényleg messze voltak a kapaszkodók, de ő egy kismajom, hajlékonyabb, jobb mozgású, mint a Máté, na meg persze egy kis húzással segített neki a biztosító fiú, úgyhogy felért addig, mint a Máté, így az élmény neki is megvolt :) A boldogság pedig mindegyik arcára volt írva.
Máté később újra megpróbálta, és magasabbra jutott, mint először. Ment volna többet is, de sokan voltak, így azoknak is adtunk lehetőséget, akik később jöttek.
3/4 6 körül indultunk haza, mert elkezdett csöpögni az eső. Csodálom, hogy addig kihúzta, nagyon gyülekeztek ugyanis a felhők. De elég is volt, kiszórakozták magukat, jó volt, gond sem volt velük.
Miután hazaértünk, fél 7-kor a két nagyobb még elment a Bundásékkal vásárolni, úgyhogy 9-kor, mire hazaértek, csak a pizsamába bújtak bele és már dőltek is be az ágyba.
Samu többször volt már velük vásárolni, most is csak ő ment volna, de Máté megjegyezte, hogy ő még soha nem volt, és azt ígérték neki, hogy legközelebb ő mehet. Persze ez már nem most volt, hanem tavaly nyáron, de mély nyomot hagyott benne, úgyhogy ment mind a kettő nagy lelkesen.
Az altatással ezek után nem volt gond.
Képek is vannak itt.
Ortopédián voltunk
Pepcsi 2 éves státuszán a gyerekorvos azt mondta, hogy nem ártana elvinni a gyerkőcöt ortopédiára. Mivel korábban mindhárommal voltunk már, és az egy év bővel eltelt, így kértem 3 időpontot.
Eddig Siófokra jártunk, de azóta megnyílt Tabon is az egészségközpont, ahol heti egyszer, péntekenként van ortopédiai rendelés. Közelebb van, így ide mentünk.
Nagyon kedves doktor bácsival találkoztunk, akinek autóismeret-továbbképzést tartottak a gyerekek, vagy fordítva: a kis machboxokat nézegették, és megállapították, hogy melyik milyen :) Időnk volt rá bőven, hisz 3*15 percnyi időt kaptunk, negyedóránként zajlik a vizsgálat, de mi egyszerre bemenvén bőven spóroltunk az idővel.
Aztán következett a vizsgálat.
Pepcsi volt az első: teljesen normális, életkori görbület van a lábában, semmi extra, minden ok.
A doki szerint a lúdtalpbetét torna nélkül amúgy sem ér semmit, úgyhogy semmi teendő, ha gondolom, egy supinált talpú cipő nem árthat, de igazából nem is feltétlen szükséges. Hurrá!
Samu volt a második páciens, aki vígan sétált a doki előtt ... Az én meglátásomban iksz-lába van, de az orvos szerint egy icipici görbület, ami még belefér az életkori sajátosságokba. A térdcsontja áll kicsit furcsán, azért látom iksz-nek, csámpásnak a lábát. Supinált cipő neki sem árthat, de nem feltétlen szükséges. Meglepődtem, bevallom, de az orvos jobban tudja. A kiskorában viselt bebax-szandál pedig szinte teljesen rendbe tette a lábát, arra a problémára csak a nagy lábujja állásából lehet következtetni.
Máté volt mindigis a legcsámpásabb, és nála rá is került a papírjára, hogy szerzett lúdtalpa van, de betétet ő sem kapott, hanem tornáztatni kell a lábát, ehhez kaptunk rajzos -utasításos feladatlapot.
Őneki a mezítlábas háttal-álláskor kitűnően lehet látni, hogy a sarkánál a bokája befele dől. 15° került a lapjára (gondolom ez valamelyest együtt jár a lúdtalppal. Neki nem csak lehet, hanem kell a supinált cipő, de ezen nem lepődtem meg. Neki van egyébként a legtöbb: ovis benti szandál, ovis kinti tavaszi-őszi, ill. supináltak voltak a kinőtt cipői is.
Legutóbb már nem csináltattam, mert a csináltatott 8 ezres szandál fél évig bírta úgy, hogy csak az oviban volt váltócipő, ahol 1/2 9-től 1/2 1-ig van a gyerek. Supy márkájút vettem, és igaz, hogy a sarka kopik (gumitalpú), de az árát ez megszolgálta.
Nehéz azonban, mert jön a nyár, a papucsos időszak, ami nem tesz jót a lábának, és bár a mezítlábas szaladgálás ezen korrigálhat, az meg a méhecskébe lépek miatt nem ajánlott -Mátét bőven csípték már, és a gyógyszertáros néni szerint minél többször csípik, annál nagyobb az esélye, hogy allergiás lesz rá.
Iskolakezdéskor biztosan kell legyen Máténak supinált kinti, benti, majd téli cipője. Hát ez van ...
Ja, még egy meglepő és kicsit megijesztő dolgot mondott a doki Mátéval kapcsolatban: 10-12 éves kor után szoktak csinálni egy műtétet, ami lényegesen javít a jelenlegi problémán.
Ledöbbentem ... műtét??? De aztán elmondta, hogy igazából csak egy csavarról van szó, amit egy bizonyos pontba kell becsavarni a lábába, és sokat javít rajta. Persze ez csak akkor, ha fájdalmai lesznek. Állítása szerint azon felnőttek, akiknek mind2 lábuk ilyen, és az egyikben megcsináltatják a csavarozást, mindig visszatérnek a másikban is elvégeztetni.
Na majd később meglátjuk ...
Eddig Siófokra jártunk, de azóta megnyílt Tabon is az egészségközpont, ahol heti egyszer, péntekenként van ortopédiai rendelés. Közelebb van, így ide mentünk.
Nagyon kedves doktor bácsival találkoztunk, akinek autóismeret-továbbképzést tartottak a gyerekek, vagy fordítva: a kis machboxokat nézegették, és megállapították, hogy melyik milyen :) Időnk volt rá bőven, hisz 3*15 percnyi időt kaptunk, negyedóránként zajlik a vizsgálat, de mi egyszerre bemenvén bőven spóroltunk az idővel.
Aztán következett a vizsgálat.
Pepcsi volt az első: teljesen normális, életkori görbület van a lábában, semmi extra, minden ok.
A doki szerint a lúdtalpbetét torna nélkül amúgy sem ér semmit, úgyhogy semmi teendő, ha gondolom, egy supinált talpú cipő nem árthat, de igazából nem is feltétlen szükséges. Hurrá!
Samu volt a második páciens, aki vígan sétált a doki előtt ... Az én meglátásomban iksz-lába van, de az orvos szerint egy icipici görbület, ami még belefér az életkori sajátosságokba. A térdcsontja áll kicsit furcsán, azért látom iksz-nek, csámpásnak a lábát. Supinált cipő neki sem árthat, de nem feltétlen szükséges. Meglepődtem, bevallom, de az orvos jobban tudja. A kiskorában viselt bebax-szandál pedig szinte teljesen rendbe tette a lábát, arra a problémára csak a nagy lábujja állásából lehet következtetni.
Máté volt mindigis a legcsámpásabb, és nála rá is került a papírjára, hogy szerzett lúdtalpa van, de betétet ő sem kapott, hanem tornáztatni kell a lábát, ehhez kaptunk rajzos -utasításos feladatlapot.
Őneki a mezítlábas háttal-álláskor kitűnően lehet látni, hogy a sarkánál a bokája befele dől. 15° került a lapjára (gondolom ez valamelyest együtt jár a lúdtalppal. Neki nem csak lehet, hanem kell a supinált cipő, de ezen nem lepődtem meg. Neki van egyébként a legtöbb: ovis benti szandál, ovis kinti tavaszi-őszi, ill. supináltak voltak a kinőtt cipői is.
Legutóbb már nem csináltattam, mert a csináltatott 8 ezres szandál fél évig bírta úgy, hogy csak az oviban volt váltócipő, ahol 1/2 9-től 1/2 1-ig van a gyerek. Supy márkájút vettem, és igaz, hogy a sarka kopik (gumitalpú), de az árát ez megszolgálta.
Nehéz azonban, mert jön a nyár, a papucsos időszak, ami nem tesz jót a lábának, és bár a mezítlábas szaladgálás ezen korrigálhat, az meg a méhecskébe lépek miatt nem ajánlott -Mátét bőven csípték már, és a gyógyszertáros néni szerint minél többször csípik, annál nagyobb az esélye, hogy allergiás lesz rá.
Iskolakezdéskor biztosan kell legyen Máténak supinált kinti, benti, majd téli cipője. Hát ez van ...
Ja, még egy meglepő és kicsit megijesztő dolgot mondott a doki Mátéval kapcsolatban: 10-12 éves kor után szoktak csinálni egy műtétet, ami lényegesen javít a jelenlegi problémán.
Ledöbbentem ... műtét??? De aztán elmondta, hogy igazából csak egy csavarról van szó, amit egy bizonyos pontba kell becsavarni a lábába, és sokat javít rajta. Persze ez csak akkor, ha fájdalmai lesznek. Állítása szerint azon felnőttek, akiknek mind2 lábuk ilyen, és az egyikben megcsináltatják a csavarozást, mindig visszatérnek a másikban is elvégeztetni.
Na majd később meglátjuk ...
2013. május 27., hétfő
Sami 4 éves lett
Nagyon várta a szülinapját a kis ünnepelt. Előtte héten azt is bejelentette, hogy mely ovis pajtását szeretné meghívni.
A tesók ugye adottak, melléjük hívtuk még Máté legjobb barátját (Saminak is barátja), Zsombit (kereszttesó), és Sami csoporttársait: Jocit, Barnit és Hannát.
Meghívót is készítettem nekik, hétfőn meg is kapták. Másnap pedig olyan lelkesen mondták az oviban: hogy "anya megengedi, hogy elmenjek Samu szülinapjára."
Máj. 20. idén épp pünkösdhétfőre esett, úgyhogy akkorra lett időzítve a buli. 16-18-ig volt tervezve (persze a 18 nem volt szentírás, de azt sem szerettem volna, ha fürdésidő nagyon elcsúszik, így viszont 7-re mindenki elment és nyugalom lett.
Készültem a gyerekeknek feladatokkal, külön kicsi-külön nagy csoport volt versenyszerűen, aztán borult a terv ... de nem volt baj.
4 körül mindenki megérkezett.
A nagyoknak Máté mutatott valami számítógépes játékot, addig a kicsikkel nekiálltunk: csokievő verseny volt (kis változtatással: Joci nem szerette a banános csokit, így ő kapott egy sor táblásat, de azt sokkalta nehezebb dolga volt kéz nélkül megenni, de nagyon igyekezett, és sikerült is neki elsőnek!)
Csokievés után célba dobás (karikába) volt a kicsiknek. Ügyesen dobálták.
Amikor ők végeztek, megjelentek a nagyok, hogy ők még nem versenyeztek csokievésben. A kicsik elvonultak homokozni, a nagyok leültek az asztalhoz. Mondtam nekik, hogy próbálják ki, elérik-e előrehajolva az asztalt, aztán kezdhetünk. Máté azonban már fel is vette a csokit, apja rászólt, mire mélységesen megsértődött, ezért van, hogy amíg a többi versenyez, ő sír.
Rettentően nyávogós, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, rögtön nyekereg. Nem volt ő ilyen, és igazából azon kívül, hogy igyekszem nem törődni vele, sok mindent nem tudok tenni.
lenyugodott, és lelkesen állt be sorversenyezni. És nagyon akart, minél többet ... csak ugye nehezen viseli, ha ő az utolsó ... nem volt gond, versenyeztek, aminek nem volt tétje, az se számított, ki hányadikként ért célba.
Ezután került sor a tortára, mert Hannáéknak menniük kellett, és nem szerettem volna, ha kimarad, viszont így a verseny félbeszakadt, és utána már nem is folytattuk, hisz mindenki kiesett a ritmusból, és a kicsik szívesebben homokoztak.
Torta jól sikerült, finom is volt (Eszterházy torta lapja volt finom csokikrémmel, marcipánnal), tetszetős, bár elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyit vesződni vele, ha a gyerekek úgyis csak egy pillantásig látják egészben, mert utána felfalják. És ez az egy pillanat most olyan rövidre sikerült ... abban sem vagyok biztos, hogy mindenkinek volt ideje egy pillantást vetni rá. Sami gyertyát fújt, én leszedtem a díszítést és nekiálltak enni. Lehet a sok gyerek és egyéb vendég miatt, de ennyire még soha nem fogyott el szülinapi torta. Mindössze két szeletnyi maradt. Kisebb is volt, mint pl. tavaly a macis, előtte meg lehet 2 is volt ...
Torta után Hannáék elmentek, többiek homokoztak, trambulinoztak, bicikliztek, játszottak: jól érezték magukat. Aztán fél 7 körül jöttek az otthagyott gyerekekért a szülők. Beszélgettünk, volt könyörgés a gyerekeknek, hogy akkor most aztán tényleg megyünk, mert persze mindenki maradt volna még.
De szépen fokozatosan hazament mindenki. Nekünk meg folytatódhatott a napi rutin.
Samut most sem nagyon érdekelte, hogy milyen ajándékokat is kapott. Persze megnézte, de ennyi.
Könyvet, Beyblade-tartót, verdás tányérkészletet, képet, szélforgót, pezsgőket kapott.
Bőven elég volt. Az élmény pedig elkíséri jövő szülinapig :)
Képek
A tesók ugye adottak, melléjük hívtuk még Máté legjobb barátját (Saminak is barátja), Zsombit (kereszttesó), és Sami csoporttársait: Jocit, Barnit és Hannát.
Meghívót is készítettem nekik, hétfőn meg is kapták. Másnap pedig olyan lelkesen mondták az oviban: hogy "anya megengedi, hogy elmenjek Samu szülinapjára."
Máj. 20. idén épp pünkösdhétfőre esett, úgyhogy akkorra lett időzítve a buli. 16-18-ig volt tervezve (persze a 18 nem volt szentírás, de azt sem szerettem volna, ha fürdésidő nagyon elcsúszik, így viszont 7-re mindenki elment és nyugalom lett.
Készültem a gyerekeknek feladatokkal, külön kicsi-külön nagy csoport volt versenyszerűen, aztán borult a terv ... de nem volt baj.
4 körül mindenki megérkezett.
A nagyoknak Máté mutatott valami számítógépes játékot, addig a kicsikkel nekiálltunk: csokievő verseny volt (kis változtatással: Joci nem szerette a banános csokit, így ő kapott egy sor táblásat, de azt sokkalta nehezebb dolga volt kéz nélkül megenni, de nagyon igyekezett, és sikerült is neki elsőnek!)
Csokievés után célba dobás (karikába) volt a kicsiknek. Ügyesen dobálták.
Amikor ők végeztek, megjelentek a nagyok, hogy ők még nem versenyeztek csokievésben. A kicsik elvonultak homokozni, a nagyok leültek az asztalhoz. Mondtam nekik, hogy próbálják ki, elérik-e előrehajolva az asztalt, aztán kezdhetünk. Máté azonban már fel is vette a csokit, apja rászólt, mire mélységesen megsértődött, ezért van, hogy amíg a többi versenyez, ő sír.
Rettentően nyávogós, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, rögtön nyekereg. Nem volt ő ilyen, és igazából azon kívül, hogy igyekszem nem törődni vele, sok mindent nem tudok tenni.
lenyugodott, és lelkesen állt be sorversenyezni. És nagyon akart, minél többet ... csak ugye nehezen viseli, ha ő az utolsó ... nem volt gond, versenyeztek, aminek nem volt tétje, az se számított, ki hányadikként ért célba.
Ezután került sor a tortára, mert Hannáéknak menniük kellett, és nem szerettem volna, ha kimarad, viszont így a verseny félbeszakadt, és utána már nem is folytattuk, hisz mindenki kiesett a ritmusból, és a kicsik szívesebben homokoztak.
Torta jól sikerült, finom is volt (Eszterházy torta lapja volt finom csokikrémmel, marcipánnal), tetszetős, bár elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyit vesződni vele, ha a gyerekek úgyis csak egy pillantásig látják egészben, mert utána felfalják. És ez az egy pillanat most olyan rövidre sikerült ... abban sem vagyok biztos, hogy mindenkinek volt ideje egy pillantást vetni rá. Sami gyertyát fújt, én leszedtem a díszítést és nekiálltak enni. Lehet a sok gyerek és egyéb vendég miatt, de ennyire még soha nem fogyott el szülinapi torta. Mindössze két szeletnyi maradt. Kisebb is volt, mint pl. tavaly a macis, előtte meg lehet 2 is volt ...
Torta után Hannáék elmentek, többiek homokoztak, trambulinoztak, bicikliztek, játszottak: jól érezték magukat. Aztán fél 7 körül jöttek az otthagyott gyerekekért a szülők. Beszélgettünk, volt könyörgés a gyerekeknek, hogy akkor most aztán tényleg megyünk, mert persze mindenki maradt volna még.
De szépen fokozatosan hazament mindenki. Nekünk meg folytatódhatott a napi rutin.
Samut most sem nagyon érdekelte, hogy milyen ajándékokat is kapott. Persze megnézte, de ennyi.
Könyvet, Beyblade-tartót, verdás tányérkészletet, képet, szélforgót, pezsgőket kapott.
Bőven elég volt. Az élmény pedig elkíséri jövő szülinapig :)
Képek
2013. május 21., kedd
Csillagok születtek Andocson
Tavaly kezdődött, amikoris a szülői munkaközösség az ítéletidő miatt elmaradt farsangi bevételt pótolni szerette volna, és kitalálták, hogy rendeznek egy helyi Csillag születik-et. Tavaly nem voltam, de idén szerettem volna elmenni. Az erkölcstanos tanfolyamról épp hazaértem, Sami felkelt és már indultunk is. Máté nem akart jönni, de jobb is volt ez így. Elég volt Samci is, 4-től fél 7-ig tartott a szereplés, a végét már elég nehezen bírta. Sajnos nem sokan voltak, pedig érdemes volt megnézni. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, volt pár meglepetés-produkció is.Nekem mosolyt csaltak az arcomra és igazán jó hangulatot varázsoltak.
Becsülöm az összes kis fellépőt, aki tőle telhetően mindent megtett, hogy sikeres produkciót mutasson be, és aki ki mert állni a közönség elé.
Különféle kategóriák voltak: zene, tánc, ének, próza (ez mind gyerekeknél és külön volt egy felnőtt kategória.
Robi bácsi nyitotta a sort a Csillagdallal. Érdemes volt meghallgatni :)
A zenészeknél hallhattunk gyönyörű trombita- és vonósjátékot. Csillag Leidli Gergő lett trombitajátékával. Elképesztően ügyes kis harmadikos. Le a kalappal előtte.
Az énekeseknél voltak elsős kis Csicsergők, 6.-as énekes lányok, és három egyéni is. Az egyik kis egyéni az én negyedikes Lillám, akiről tudjuk, hogy gyönyörű hangja van, a Magyarország című éneket énekelte nagyon ügyesen. A Csillaga ennek a kategóriának mégsem ő, hanem a 7.-es Sziszi lett, aki nekem egy nagy meglepetés volt. Hátborzongatóan adta elő a produkcióját ... Így és így.
Táncos kategóriába nem volt sok fellépő: az én lányaim táncoltak egy nyári hangulatú zenére, és a néptáncosok ropták még lelkesen és nagyon-nagyon ügyesen, fülig érő szájjal, ide-oda csapkodással. Nem csoda, hogy ők lettek a csillagok :) A lányaimnál igaz volt egy kis baki is, a derékra kötött kendő időközben megadta magát és ez annyira zavarba hozta a Lillát, hogy szegény kiszaladt sírva. Hiába, maximalista. Pár évvel idősebben csak elhajította volna a kendőt.
Próza kategóriában egy verset és egy jó hosszú mesét hallhattunk, amit szinte lehetetlen összevetni, és kicsit igazságtalannak is éreztem a döntést, mert a vers hibátlanságát a mese a hosszúságával bőven kompenzálta. Ugyanannyi pontot ért volna, főleg, hogy kis elsősök álltak ki és legelsőnek.
Felnőtteknél felléptek a nyugdíjasok énekkel, volt "Arany Lacinak" előadás, szemet megcsaló fekete-fehér tánc, nóta. A csillagok a nyugdíjasok lettek.
Ami viszont elszomorított az az, hogy hiába az iskolásokért lett szervezve, és a bevétel az ő érdekük volt, nagyon kevesen voltak délután és a bálban is ... hogy lehet az, hogy a szülők elküldik a gyereket, de ők nem mennek el megnézni? Hogy nem kíváncsiak a saját gyerekük fellépésére? Amire annyit készültek?
Számomra érthetetlen ...
Képek
Becsülöm az összes kis fellépőt, aki tőle telhetően mindent megtett, hogy sikeres produkciót mutasson be, és aki ki mert állni a közönség elé.
Különféle kategóriák voltak: zene, tánc, ének, próza (ez mind gyerekeknél és külön volt egy felnőtt kategória.
Robi bácsi nyitotta a sort a Csillagdallal. Érdemes volt meghallgatni :)
A zenészeknél hallhattunk gyönyörű trombita- és vonósjátékot. Csillag Leidli Gergő lett trombitajátékával. Elképesztően ügyes kis harmadikos. Le a kalappal előtte.
Az énekeseknél voltak elsős kis Csicsergők, 6.-as énekes lányok, és három egyéni is. Az egyik kis egyéni az én negyedikes Lillám, akiről tudjuk, hogy gyönyörű hangja van, a Magyarország című éneket énekelte nagyon ügyesen. A Csillaga ennek a kategóriának mégsem ő, hanem a 7.-es Sziszi lett, aki nekem egy nagy meglepetés volt. Hátborzongatóan adta elő a produkcióját ... Így és így.
Táncos kategóriába nem volt sok fellépő: az én lányaim táncoltak egy nyári hangulatú zenére, és a néptáncosok ropták még lelkesen és nagyon-nagyon ügyesen, fülig érő szájjal, ide-oda csapkodással. Nem csoda, hogy ők lettek a csillagok :) A lányaimnál igaz volt egy kis baki is, a derékra kötött kendő időközben megadta magát és ez annyira zavarba hozta a Lillát, hogy szegény kiszaladt sírva. Hiába, maximalista. Pár évvel idősebben csak elhajította volna a kendőt.
Próza kategóriában egy verset és egy jó hosszú mesét hallhattunk, amit szinte lehetetlen összevetni, és kicsit igazságtalannak is éreztem a döntést, mert a vers hibátlanságát a mese a hosszúságával bőven kompenzálta. Ugyanannyi pontot ért volna, főleg, hogy kis elsősök álltak ki és legelsőnek.
Felnőtteknél felléptek a nyugdíjasok énekkel, volt "Arany Lacinak" előadás, szemet megcsaló fekete-fehér tánc, nóta. A csillagok a nyugdíjasok lettek.
Ami viszont elszomorított az az, hogy hiába az iskolásokért lett szervezve, és a bevétel az ő érdekük volt, nagyon kevesen voltak délután és a bálban is ... hogy lehet az, hogy a szülők elküldik a gyereket, de ők nem mennek el megnézni? Hogy nem kíváncsiak a saját gyerekük fellépésére? Amire annyit készültek?
Számomra érthetetlen ...
Képek
Ovisok az iskolában
Máté nagy iskolavárása rám is átragadt. Sokszor morfondírozok rajta, mi lesz, ha ő is suliba jön, nekem pedig életemben először elsős osztályom lesz. Már a tanmenetek készítésekor is szeretek pontosan tudni mindent, pl hogy pontosan hány órára tervezzek. Ez függ a tanév rendjétől, attól, hogy mely napokon lesz a tanóra (pl. heti egy óránál nagyon számít, hogy hétfő vagy szerda ... az ünnepek és a kieső napok miatt).
Na meg az is lendített a várakozókedvemen, hogy a múlt héten vacakoltunk a tankönyvrendeléssel ...
Váltsunk, ne váltsunk, miből váltsunk. Ami ezt a dilemmát még fontosabbá tette, azok a tartós könyvek. Na meg az, hogy amely könyvekkel én jövőre elkezdem az elsőt, a jelenlegi törvények szerint, a következő 3 éveb is abból kell tanítani. Ez az ingyenességgel jár együtt. Szóval elvileg a másik 3 kolléganő is kénytelen az általam rendelt könyvekből tanítani, és amikor újra én leszek elsős, akkor lehet legközelebb tartós könyveket rendelni. Nem minden könyv lesz egyébként tartós, a 14-ből 5-6. Bár én amondó vagyok, hogy ebbe nem gondolt bele, aki ezt kitalálta, mert ezek a könyvek nem fognak 4 évet kibírni (van, amit hozni-vinni kell), és amiatt sem, hogy ugyan kemény táblásak, de belül nagyon vékonyak és síkosak a lapok. Még nekem is nehezebb lapozni, pláne egy kis elsősnek. A szociális háttér miatti problémámra meg ki sem térek inkább ...
Ovisok, iskola ... hogy a kis ovisok ismerkedjenek az iskolával, meginvitáltuk őket az iskolába egy kis ismerkedős délelőttre. Ami nem is volt igazi délelőtt, csak másfél óra.
A negyedikeseim is nagyon várták őket, csoportos feladatokkal készültünk.
Máté nagyon szorongva lépte át az iskola kapuját, ökölbe szorított kézzel, de mire az osztályterembe értünk, semmi nyoma nem volt ennek.
Gyors vegyes csoportalkotás után nekiláttunk a versenyzésnek: teremben kirakós, tangramos feladat volt, és mindenki színezett egy képet.
Aztán szünet lett, lementünk az udvarra, szaladgáltak, örültek a tavalyi ovis pajtásoknak.
Aztán mi lent maradtunk, sorversenyeztünk (ez nagyon tetszett nekik). Nem annyit, mint terveztem, de elfáradtak. Kicsi szabad szaladgálás, labdázás után visszamentünk a terembe, ahol kaptak egy kis ajándékot: Névre szóló mappát, amit egyedivé tettem egy kis virágos rajzzal, benne pedig pár játékos feladat volt, na meg egy tanszerlista a jövőre nézve :)
Én is kaptam tőlük egy csokornyi színes rajzot.
Visszakérdezve később azt szűrtem le, hogy jól érezték magukat, és bár nem pont ilyen lesz szeptembertől az életük, mégiscsak jó volt ez az ismerkedés :)
Képek
Na meg az is lendített a várakozókedvemen, hogy a múlt héten vacakoltunk a tankönyvrendeléssel ...
Váltsunk, ne váltsunk, miből váltsunk. Ami ezt a dilemmát még fontosabbá tette, azok a tartós könyvek. Na meg az, hogy amely könyvekkel én jövőre elkezdem az elsőt, a jelenlegi törvények szerint, a következő 3 éveb is abból kell tanítani. Ez az ingyenességgel jár együtt. Szóval elvileg a másik 3 kolléganő is kénytelen az általam rendelt könyvekből tanítani, és amikor újra én leszek elsős, akkor lehet legközelebb tartós könyveket rendelni. Nem minden könyv lesz egyébként tartós, a 14-ből 5-6. Bár én amondó vagyok, hogy ebbe nem gondolt bele, aki ezt kitalálta, mert ezek a könyvek nem fognak 4 évet kibírni (van, amit hozni-vinni kell), és amiatt sem, hogy ugyan kemény táblásak, de belül nagyon vékonyak és síkosak a lapok. Még nekem is nehezebb lapozni, pláne egy kis elsősnek. A szociális háttér miatti problémámra meg ki sem térek inkább ...
Ovisok, iskola ... hogy a kis ovisok ismerkedjenek az iskolával, meginvitáltuk őket az iskolába egy kis ismerkedős délelőttre. Ami nem is volt igazi délelőtt, csak másfél óra.
A negyedikeseim is nagyon várták őket, csoportos feladatokkal készültünk.
Máté nagyon szorongva lépte át az iskola kapuját, ökölbe szorított kézzel, de mire az osztályterembe értünk, semmi nyoma nem volt ennek.
Gyors vegyes csoportalkotás után nekiláttunk a versenyzésnek: teremben kirakós, tangramos feladat volt, és mindenki színezett egy képet.
Aztán szünet lett, lementünk az udvarra, szaladgáltak, örültek a tavalyi ovis pajtásoknak.
Aztán mi lent maradtunk, sorversenyeztünk (ez nagyon tetszett nekik). Nem annyit, mint terveztem, de elfáradtak. Kicsi szabad szaladgálás, labdázás után visszamentünk a terembe, ahol kaptak egy kis ajándékot: Névre szóló mappát, amit egyedivé tettem egy kis virágos rajzzal, benne pedig pár játékos feladat volt, na meg egy tanszerlista a jövőre nézve :)
Én is kaptam tőlük egy csokornyi színes rajzot.
Visszakérdezve később azt szűrtem le, hogy jól érezték magukat, és bár nem pont ilyen lesz szeptembertől az életük, mégiscsak jó volt ez az ismerkedés :)
Képek
2013. május 20., hétfő
Közeljövő
Eddig is el voltam havazva, a munka-család-házimunka triót az elmúlt négy péntek délután-szombat egész nap kiegészítette az erkölcstanos tanfolyam. Ennek vége lett, túl vagyunk rajta, és a kezdeti ellenállást és bizonytalanságot felváltotta egy jó érzés, miszerint igenis hasznos volt a továbbképzés. Ugyan még sok a bizonytalanság, de az biztos, hogy egy nagyon jó csoport jött össze, és nem egy tipikus továbbképzés volt (volt olyan része is), de az erkölcstan mibenléte miatt sok szituációs játékot (ami egyben ötlet is) játszottunk, beszélgetős, egymásnak megnyíló feladatokkal. Bár voltak fárasztóbb előadások, összességében mindenképpen jó szívvel emlékszem vissza rá. Ebben pedig különösen nagy szerepe van az egyik előadónak, aki egy hihetetlenül pozitív, jó közvetítő kolléga.
Ha pedig az elkövetkező 1 hónapot figyelem, semmi kétség nincs bennem afelől, hogy az elfoglaltság csöppet sem fog csökkenni.
Ma Samut ünnepeljük: 4 éves lett a drágám :)
A hét további teendői: szülői értekezlet, ovis gyereknap (aminek részesei leszünk a szülői munkaközösség révén), ortopédiára kell vinni mind3 gyerkőcöt, majd céges gyereknap lesz szombaton.
Jövő héten elkezdődnek az év végi felmérések, amiket ugye ki is kell javítani. Aztán színházba megyünk a gyerekekkel, majd pedagógus nap lesz.
Osztálykirándulás is lesz utána héten, majd Máté elballag az oviból.
Osztályozó, év végi értekezlet, évzáró, ballagás - ami egy iskolához szervesen hozzátartozik.
Közben Mátét viszem a logopédushoz, és igyekszem a 4.-eseimnek búcsúzásképpen egy örök emléket is készíteni.
Hát ennyi, aztán jón a várva várt nyári szünet. Várom, tény, nagyon elfáradtam már (biztosan ebben a továbbképzésnek is szerepe van).
De már előre látom, hogy a nyár is mennyi készülődéssel jár majd, hisz Mátém is iskolás lesz, nekem pedig még nem volt első osztályom. És a tartós könyvek bevezetése is ad némi bizonytalanságra okot ... de majd megoldjuk :)
Ha pedig az elkövetkező 1 hónapot figyelem, semmi kétség nincs bennem afelől, hogy az elfoglaltság csöppet sem fog csökkenni.
Ma Samut ünnepeljük: 4 éves lett a drágám :)
A hét további teendői: szülői értekezlet, ovis gyereknap (aminek részesei leszünk a szülői munkaközösség révén), ortopédiára kell vinni mind3 gyerkőcöt, majd céges gyereknap lesz szombaton.
Jövő héten elkezdődnek az év végi felmérések, amiket ugye ki is kell javítani. Aztán színházba megyünk a gyerekekkel, majd pedagógus nap lesz.
Osztálykirándulás is lesz utána héten, majd Máté elballag az oviból.
Osztályozó, év végi értekezlet, évzáró, ballagás - ami egy iskolához szervesen hozzátartozik.
Közben Mátét viszem a logopédushoz, és igyekszem a 4.-eseimnek búcsúzásképpen egy örök emléket is készíteni.
Hát ennyi, aztán jón a várva várt nyári szünet. Várom, tény, nagyon elfáradtam már (biztosan ebben a továbbképzésnek is szerepe van).
De már előre látom, hogy a nyár is mennyi készülődéssel jár majd, hisz Mátém is iskolás lesz, nekem pedig még nem volt első osztályom. És a tartós könyvek bevezetése is ad némi bizonytalanságra okot ... de majd megoldjuk :)
2013. május 7., kedd
Anyák napja
Az oviban pénteken délután volt az anyák napja. Fél 4-től a kiscsoportban, 4-től a nagyban.
Az ünnepély előtti héten kedden, e-mailban jött a visszajelzés, hogy a következő 4 péntek délután és szombat egész nap kerül megrendezésre az erkölcstan-továbbképzés.
Az nem volt meglepetés, hogy lesz és menni kell, de ez a hirtelenség (bár sejteni ezt is lehetett). a legjobban az bosszantott, hogy miért kellett az anyák napja előtti péntekre is tenni, hisz anyák napja minden iskolában van, és nagyrészt nem vasárnap tartják. Nem vasárnap, de volt akinél csütörtökön vagy a következő hét hétfő-kedd-szerdáján. Az első alkalommal megkérdeztem, hogy mi a helyzet az anyák napjával, de a 17 ember közül csak hármunkat érintett. Ami viszont jó hír volt, hogy a tanúsítvány kiállításának feltétele a tanfolyam 90 %-án való részvétel, így kiderült, hogy lehet hiányozni 6 órát, ami több, mint a péntek délután, így maradtunk itthon és mehettem az ünnepélyre nagy örömömre.
Szóval mentünk a mamákkal és a 3 gyerekkel. Pepcsi nagyon ügyesen végignézte a műsorokat ( de Máténál már türelmetlenebb volt). Az ovisaim pedig lelkesen, ügyesen mondták a verseket és énekelték az énekeket.
Samuról tudjuk, hogy belevaló egy legény, a gyakorláskor szinte kiabálta a mondandóját, a műsoron viszont kissé visszafogottabb volt. Ezt én annak tudtam be, hogy a fél négyes kezdéshez ébresztenem kellett és még nem volt a helyzet magaslatán amikor a műsor kezdődött. Pl az éneket sem teljesen énekelte, hanem csak egyes részeit, szavait. De nagyon cuki volt. Sírásra nem készültem az előző évek tapasztalata miatt, mert inkább a kis picik édes versmondása nem siratós, hanem mosolyogtatós, ennek ellenére volt egy perc, amikor a szemem megtelt könnyel. Ami nem baj :)
Sami verse ez volt:
Meghajtom magamat most
friss csokor kezembe,
sose vert a szívem
ennél hevesebben.
Nyújtom kicsi csokrom
édes, jó anyámnak
s töröm a fejem: néki
mi mindent kívánjak?
Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe?
Mosógépet, hogy magát ne törje?
Azt is, de leginkább
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog, egész életében!
Mátéék műsorára Samu is jött velünk, de szegény éhes lett, így nagyon ment már volna haza. Pepi meg a kamerázásba szólt bele a matatásával, úgyhogy Mátéról csak egy kis videó készült, az is eléggé mozgékony.
Máté verse pedig ez volt:
Neked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom neked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozom én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom neked
az egész világot.
Videók pedig itt, itt, itt, itt és itt:)
Az ünnepély előtti héten kedden, e-mailban jött a visszajelzés, hogy a következő 4 péntek délután és szombat egész nap kerül megrendezésre az erkölcstan-továbbképzés.
Az nem volt meglepetés, hogy lesz és menni kell, de ez a hirtelenség (bár sejteni ezt is lehetett). a legjobban az bosszantott, hogy miért kellett az anyák napja előtti péntekre is tenni, hisz anyák napja minden iskolában van, és nagyrészt nem vasárnap tartják. Nem vasárnap, de volt akinél csütörtökön vagy a következő hét hétfő-kedd-szerdáján. Az első alkalommal megkérdeztem, hogy mi a helyzet az anyák napjával, de a 17 ember közül csak hármunkat érintett. Ami viszont jó hír volt, hogy a tanúsítvány kiállításának feltétele a tanfolyam 90 %-án való részvétel, így kiderült, hogy lehet hiányozni 6 órát, ami több, mint a péntek délután, így maradtunk itthon és mehettem az ünnepélyre nagy örömömre.
Szóval mentünk a mamákkal és a 3 gyerekkel. Pepcsi nagyon ügyesen végignézte a műsorokat ( de Máténál már türelmetlenebb volt). Az ovisaim pedig lelkesen, ügyesen mondták a verseket és énekelték az énekeket.
Samuról tudjuk, hogy belevaló egy legény, a gyakorláskor szinte kiabálta a mondandóját, a műsoron viszont kissé visszafogottabb volt. Ezt én annak tudtam be, hogy a fél négyes kezdéshez ébresztenem kellett és még nem volt a helyzet magaslatán amikor a műsor kezdődött. Pl az éneket sem teljesen énekelte, hanem csak egyes részeit, szavait. De nagyon cuki volt. Sírásra nem készültem az előző évek tapasztalata miatt, mert inkább a kis picik édes versmondása nem siratós, hanem mosolyogtatós, ennek ellenére volt egy perc, amikor a szemem megtelt könnyel. Ami nem baj :)
Sami verse ez volt:
Meghajtom magamat most
friss csokor kezembe,
sose vert a szívem
ennél hevesebben.
Nyújtom kicsi csokrom
édes, jó anyámnak
s töröm a fejem: néki
mi mindent kívánjak?
Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe?
Mosógépet, hogy magát ne törje?
Azt is, de leginkább
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog, egész életében!
Mátéék műsorára Samu is jött velünk, de szegény éhes lett, így nagyon ment már volna haza. Pepi meg a kamerázásba szólt bele a matatásával, úgyhogy Mátéról csak egy kis videó készült, az is eléggé mozgékony.
Máté verse pedig ez volt:
Neked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom neked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.
Elhozom én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom neked
az egész világot.
Videók pedig itt, itt, itt, itt és itt:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)