Hanna szülinapján kezdődött az egész ...
Méter*méteres kis felfújható ugrálóvár volt, ami a fiúknak (meg a lányoknak is) nagyon tetszett. Persze azt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim imádnak ugrálni, hisz falunapon, búcsúkor kihagyhatatlan a nagy ugrálóvár :-)
Valahogy eddig mégsem világosodtam meg, és nem jutott eszembe a nagy ötlet: trambulin.
Most viszont egyszer csak úgy bekattant, hogy kapjanak egy trambulint a szülinapjukra. Egyet, közösen.
Keresgéltem a neten, és a teszveszen rendeltem is egyet. Lengyelországból küldték, így időben lecsaptam, hogy biztosan ideérjen Sami szülinapjára. Gyorsak voltak, nem kellett két hét és már hozta is a futár. Ha viszont hozta, hiába van messze még a szülinap, úgy gondoltuk az apjukkal, hogy összeszereljük, hisz miért is várja sorsát a dobozba, ha egyszer a gyerekeknek örömöt tudunk okozni.
Lelkes segítő kezeink voltak az összeszerelésnél, és tényleg nagy volt az örömök.
Azóta is nagy kedvenc, gondolnak egyet, bemennek ugrálni, és Pepcsi is igen jól érzi magát bent :)
Sami a leglelkesebb talán, bár igaz, hogy ő a héten itthon volt, így délelőtt is volt lehetősége ugrálni. Valamelyik délután még egy kis baleset is történt: könyvtárba és fagyizni voltunk, aztán Sami ugrált, a nagy melegben megszomjazott, ivott, aztán egyből ugrált tovább, ami a kis pocakjának annyira nem tetszett, és ezt jelezte is a kis gazdájának: visszaküldött egy csöppet az elfogyasztott finomságokból ... ami így már nem is tűnt olyan finomnak.
De sebaj, megtanultuk a leckét: ugrálás előtt és közben nincs evés-ivás ...
2012. április 29., vasárnap
Megint váltva ...
Samut pénteken kellett visszavinni a dokihoz.Ő gyógyulttá lett nyilvánítva, bár a kis nyelvéről még nem múlt el teljesen a lerakódás, a doki szerint ez akár még egy hétig is eltarthat, kenegessem, ecseteljem tovább. Persze az egész gyógyulási folyamatból ez ment a legnehezebben, Sami sírt, mondogatta, hogy ez fáj, auuu, auuu. És biztosan fájt is neki, csíphette. Mára már sokkal szebb neki, szinte alig látszik, de még kellene kenni, de ő minden gyógyszerbevétel előtt mondja: anya, ugye nem kened be? Drága szívem ...
A gyógyszer már elfogyott, ma még bekenem a nyelvét, aztán talán elhagyhatjuk.
Viszont ahogy a dokitól hazaértünk, mérhettem Máté hőjét. És mivel az ő kis teste pontosan mutatja, hogyha lázas, a teste érintéséből tudtam, hogy igen, az. (Sami teste becsapós, ő ha nagyon lázas sem lehet rajta érezni).
Lázat csillapítok, és nagyon gondolkodom, hogy ma el kellene vinni az ügyeletre. Mivel mindig visszatér a láza, gondolom, hogy nem fog magától, gyógyszer nélkül meggyógyulni.
Viszont holnap Patcára szeretnénk menni velük, így Kaposváron ki tudnánk váltani a gyógyszert.
Vagy beteg gyerekkel ne menjünk kirándulni??? Dilemma ...de annyira nem beteg, nem hagyja el magát, ha nem lázas, úgyis kint van ... hisz az idő és a barátok kifele csábítanak.
A gyógyszer már elfogyott, ma még bekenem a nyelvét, aztán talán elhagyhatjuk.
Viszont ahogy a dokitól hazaértünk, mérhettem Máté hőjét. És mivel az ő kis teste pontosan mutatja, hogyha lázas, a teste érintéséből tudtam, hogy igen, az. (Sami teste becsapós, ő ha nagyon lázas sem lehet rajta érezni).
Lázat csillapítok, és nagyon gondolkodom, hogy ma el kellene vinni az ügyeletre. Mivel mindig visszatér a láza, gondolom, hogy nem fog magától, gyógyszer nélkül meggyógyulni.
Viszont holnap Patcára szeretnénk menni velük, így Kaposváron ki tudnánk váltani a gyógyszert.
Vagy beteg gyerekkel ne menjünk kirándulni??? Dilemma ...de annyira nem beteg, nem hagyja el magát, ha nem lázas, úgyis kint van ... hisz az idő és a barátok kifele csábítanak.
2012. április 26., csütörtök
Sami és a bicaj
Ááá, számomra teljesen hihetetlen, hogy erre a bejegyzésre most kerül sor ... hisz Sami még nincs 3 éves.
Szóval a kezdet: tavaly a gyerekszigeten Sami nagy lelkesen felült egy futóbicajra, és az első perctől kezdve úgy ment és lavírozott vele, mintha mindig is ezt csinálta volna. Az itthoni bicaj ülését viszont nem lehetett annyira alacsonyra állítani, de azért nem tettük el, mert igaz, hogy lábujjhegyen, de tepert vele. Imádta/imádja, bár még mindig nagy kedvenc a moci is (a kis tökmag még simán tud vele száguldozni, sőt, ma még a nyuszimotort is elcsaklizta Pepi elől :)).
Pár napja kitalálta, hogy milyen jó is Máté bicaja, milyen klassz dolog, ha valaki tolja (többnyire a Vera mama). Viszont az a bicaj nagy neki, és ugye Mátéé, szóval arra semmi esetre sem lehetne lecserélni a futóbicajt (anno Máté a futóbicaj után a mostani nagy bicajjal ment. 3. szülinapjára kapta, akkor mankókerékkel ment vele, de jobban szerette a futót, és a naggyal, 2 keréken tavaly (majdnem 5 évesen) tanult meg menni. Igaz, a kicsi pedálos bicaj neki elő sem lett véve - nem volt jó a fék, és a lába neki simán leért a nagy bicajról is).
Sami viszont töpörtyű, neki esélye sincs a naggyal tanulni. Eszembe sem volt, hogy ő 2 keréken is tudna menni, bár a futóbicajos előzmény sejtethetett volna valamit.
Ma délelőtt az apja a padlásról előszedte a kicsi pedálos biciklit. Persze rögtön felpattant rá, és kiadta a parancsot: valaki toljon! Mentem vele egy kört, tetszett neki, de magasan volt az ülés. Délután 5 órakor viszont a Bundi (Balázs -akit Sami imád!) leengedte neki az ülést, és Máté nagy lelkesen szaladt be értem, hogy menjek, ezt meg kell néznem, Sami mutatni akar valamit. Szaladtam ki, és mit látok, Sami 2 keréken teker, Anita meg szedi a lábait mellette. Egyensúlyozott, tekert, és ügyesen haladt.
Alig akartam hinni a szememnek, mert mégiscsak kicsi, és aki már biciklizni tud, az nagy. persze még nem tud bicajozni, hisz az elinduláshoz és a megálláshoz segítség kellett neki, de a köztes állapot elég jól megy. Máté is így kezdte, és pár nap alatt az elindulás és a megállás is ment neki, úgyhogy gondolom, Saminak sem kell sokáig segítség.
Mire hazaértünk Samival tornáról, a fék is elkészült, úgyhogy holnap jöhet a követkető felvonás: apának is meg kell mutatni a tudományt!!!
Szóval a kezdet: tavaly a gyerekszigeten Sami nagy lelkesen felült egy futóbicajra, és az első perctől kezdve úgy ment és lavírozott vele, mintha mindig is ezt csinálta volna. Az itthoni bicaj ülését viszont nem lehetett annyira alacsonyra állítani, de azért nem tettük el, mert igaz, hogy lábujjhegyen, de tepert vele. Imádta/imádja, bár még mindig nagy kedvenc a moci is (a kis tökmag még simán tud vele száguldozni, sőt, ma még a nyuszimotort is elcsaklizta Pepi elől :)).
Pár napja kitalálta, hogy milyen jó is Máté bicaja, milyen klassz dolog, ha valaki tolja (többnyire a Vera mama). Viszont az a bicaj nagy neki, és ugye Mátéé, szóval arra semmi esetre sem lehetne lecserélni a futóbicajt (anno Máté a futóbicaj után a mostani nagy bicajjal ment. 3. szülinapjára kapta, akkor mankókerékkel ment vele, de jobban szerette a futót, és a naggyal, 2 keréken tavaly (majdnem 5 évesen) tanult meg menni. Igaz, a kicsi pedálos bicaj neki elő sem lett véve - nem volt jó a fék, és a lába neki simán leért a nagy bicajról is).
Sami viszont töpörtyű, neki esélye sincs a naggyal tanulni. Eszembe sem volt, hogy ő 2 keréken is tudna menni, bár a futóbicajos előzmény sejtethetett volna valamit.
Ma délelőtt az apja a padlásról előszedte a kicsi pedálos biciklit. Persze rögtön felpattant rá, és kiadta a parancsot: valaki toljon! Mentem vele egy kört, tetszett neki, de magasan volt az ülés. Délután 5 órakor viszont a Bundi (Balázs -akit Sami imád!) leengedte neki az ülést, és Máté nagy lelkesen szaladt be értem, hogy menjek, ezt meg kell néznem, Sami mutatni akar valamit. Szaladtam ki, és mit látok, Sami 2 keréken teker, Anita meg szedi a lábait mellette. Egyensúlyozott, tekert, és ügyesen haladt.
Alig akartam hinni a szememnek, mert mégiscsak kicsi, és aki már biciklizni tud, az nagy. persze még nem tud bicajozni, hisz az elinduláshoz és a megálláshoz segítség kellett neki, de a köztes állapot elég jól megy. Máté is így kezdte, és pár nap alatt az elindulás és a megállás is ment neki, úgyhogy gondolom, Saminak sem kell sokáig segítség.
Mire hazaértünk Samival tornáról, a fék is elkészült, úgyhogy holnap jöhet a követkető felvonás: apának is meg kell mutatni a tudományt!!!
2012. április 23., hétfő
Érdekes
Előzmény:
Samci fórumán levő anyuka tette fel nekünk a következő kérdést:
"Hanna válasza: Anya ott egy kígyó volt benne velem..nem szerettem :O Köldökzsinórra gondol?"
" Emma: én már akkor is szerettelek .. ♥ :)"
" Én anno kÉrdeztem Gyv-t olyan 2,5 éves volt, annyit mondott, hogy sötét volt és jó volt."
" AndrisMarci azt mondta, hogy kicsi volt..."
"Megkérdeztem Regőt, azt mondta, hogy emlékszik, és "aludtam a pocakodban"."
" én már jóval előbb megkérdeztem Samut, ő mondta, hogy jó volt, meleg volt, szeretett ott lenni, és nagyon kis helyen kellett kijönni, nehéz volt kibújni, és nagyon nagy fény volt kint, fájt a szeme, és nagyon sírt. :) Dani meg azóta is egy hosszú hernyóval alszik, ami ilyen puha, gyűrögethető, és azt mondta, ez a hernyó már a pocakomban is vele volt, és nagyon szereti. :) meg hogy nagyon szeretett ott lenni, és nagyon-nagyon megijedt egyszer csak, nagyon félt, nagyon sírt, és már nem volt többet ott. :( :)"
" Iza is azt mondta hogy jó volt.Játszott benn,meg volt vmi göndör:)És jó volt megszületni is,vmi szagot érzett:)"
" Dudika azt mondta, hogy emlékszik és mikor megkérdeztem milyen volt ez volt a válasz: mókás! :D Meg nagy nehezen annyit mondott még, hogy nem látott semmit. :)"
" Iringó azt mondta, h kalimpált a vízben...amikor kijött a pocakomból, akkor hideg volt. "
Máté már nem emlékszik, viszont Samcit sikerült kifaggatnom. Magától nem volt valami bőbeszédű, de ahogy kérdezgettem, több mindent mondott.
Samu első körben azt mondta, hogy nem emlékszik. Aztán ahogy tovább puhatolóztam, azt mondta, hogy sötét volt és félt. Hogy mitől, azt nem tudta megmondani. aztán azt mondta, hogy a pocakomban a pocakomtól félt ... hm.
Másnap újra előhoztam a témát, akkor pedig a következő válaszokat kaptam:
ami mindig fix volt, és magától mondta, az az, hogy félt. Ma már azt mondta, hogy azért félt, mert sötét volt.
A cikkben vagy a kommentekben olyat is olvastam, hogy magára a születésre is emlékeznek. Sami részleteket nem mondott, csak azt, hogy jó volt megszületni. Kérdeztem, fájt-e valamije, erre nem volt a válasz. Viszont hideg volt, amikor kibújt.
Kérdeztem, volt-e valami mellette, azt felelte, hogy nem, arra pedig, hogy mit csinált odabent, azt felelte, hogy aludt. Igaz, hogy úgy kérdeztem,, hogy mit csinált odabent, játszott, úszkált vagy aludt?
kapcsolódó cikk itt olvasható:
http://felicitasz.blog.hu/2009/10/12/a_negyevesed_meg_emlekszik_a_szuletesere
rettentő érdekes és izgalmas.
Lehet, kicsit jegelem a témát, és kb. fél év múlva visszatérek rá. Aztán ha aktuális lesz, Pepcsit is kíváncsian kifaggatom :)
Samci fórumán levő anyuka tette fel nekünk a következő kérdést:
"Hanna válasza: Anya ott egy kígyó volt benne velem..nem szerettem :O Köldökzsinórra gondol?"
" Emma: én már akkor is szerettelek .. ♥ :)"
" Én anno kÉrdeztem Gyv-t olyan 2,5 éves volt, annyit mondott, hogy sötét volt és jó volt."
" AndrisMarci azt mondta, hogy kicsi volt..."
"Megkérdeztem Regőt, azt mondta, hogy emlékszik, és "aludtam a pocakodban"."
" én már jóval előbb megkérdeztem Samut, ő mondta, hogy jó volt, meleg volt, szeretett ott lenni, és nagyon kis helyen kellett kijönni, nehéz volt kibújni, és nagyon nagy fény volt kint, fájt a szeme, és nagyon sírt. :) Dani meg azóta is egy hosszú hernyóval alszik, ami ilyen puha, gyűrögethető, és azt mondta, ez a hernyó már a pocakomban is vele volt, és nagyon szereti. :) meg hogy nagyon szeretett ott lenni, és nagyon-nagyon megijedt egyszer csak, nagyon félt, nagyon sírt, és már nem volt többet ott. :( :)"
" Iza is azt mondta hogy jó volt.Játszott benn,meg volt vmi göndör:)És jó volt megszületni is,vmi szagot érzett:)"
" Dudika azt mondta, hogy emlékszik és mikor megkérdeztem milyen volt ez volt a válasz: mókás! :D Meg nagy nehezen annyit mondott még, hogy nem látott semmit. :)"
" Iringó azt mondta, h kalimpált a vízben...amikor kijött a pocakomból, akkor hideg volt. "
Máté már nem emlékszik, viszont Samcit sikerült kifaggatnom. Magától nem volt valami bőbeszédű, de ahogy kérdezgettem, több mindent mondott.
Samu első körben azt mondta, hogy nem emlékszik. Aztán ahogy tovább puhatolóztam, azt mondta, hogy sötét volt és félt. Hogy mitől, azt nem tudta megmondani. aztán azt mondta, hogy a pocakomban a pocakomtól félt ... hm.
Másnap újra előhoztam a témát, akkor pedig a következő válaszokat kaptam:
ami mindig fix volt, és magától mondta, az az, hogy félt. Ma már azt mondta, hogy azért félt, mert sötét volt.
A cikkben vagy a kommentekben olyat is olvastam, hogy magára a születésre is emlékeznek. Sami részleteket nem mondott, csak azt, hogy jó volt megszületni. Kérdeztem, fájt-e valamije, erre nem volt a válasz. Viszont hideg volt, amikor kibújt.
Kérdeztem, volt-e valami mellette, azt felelte, hogy nem, arra pedig, hogy mit csinált odabent, azt felelte, hogy aludt. Igaz, hogy úgy kérdeztem,, hogy mit csinált odabent, játszott, úszkált vagy aludt?
kapcsolódó cikk itt olvasható:
http://felicitasz.blog.hu/2009/10/12/a_negyevesed_meg_emlekszik_a_szuletesere
rettentő érdekes és izgalmas.
Lehet, kicsit jegelem a témát, és kb. fél év múlva visszatérek rá. Aztán ha aktuális lesz, Pepcsit is kíváncsian kifaggatom :)
Újabb nyavaja ...
Samci vasárnap délre újfent belázasodott. Pedig már reménykedtem, hogy vége a betegség szezonnak. Tévedtem. Bár igaz, hogy ebben a változékony időben -amikor süt a nap meleged van, ha elbújik szabályosan fázol- könnyű megfázni. Du 38,7 volt a láza, és estére is felkúszott, igaz, csak 38,2-ig, de hogy belekukkantottam a szájába, láttam, nem a foga, hanem a szájában levő kis pattanásszerű valami fájhat, ill. a nyelve közepén egy fél kisujjkörömnyi piros kör van, ami miatt nem is nagyon tud enni. Vasárnap csak levest, ill este tejbedarát evett. Még a tictacot és a pez-cukorkát is kiköpte ... csíphette szegénynek.
Vírusos fertőzés, és nem csak ezen a 2 helyen, hanem a torkán is.
Kapott ab-ot , és mivel ma megint belázasodott, adtam is neki, ill. köptetőt, és ecsetelőt a nyelvére, szájába.
A gyógyszereket gond nélkül beveszi, legfeljebb megjegyzi utána, hogy nem volt jó íze. Iszik rá, aztán minden ok. Az ecsetelés már más tészta ... Gyógyszerész szerint annyira le kell dörzsölni a nyelvén levő körről a lerakódást, hogy vérezzen. Gondolom akkor tisztulna ki teljesen. Először nem sikerült, nagyon küzdött, persze azért kenegettem neki. Sírt szegény.
Délben azonban nem hagyhattam magam, hisz ha 2-3-szor alaposan le van tisztítva, akkor sokkal gyorsabb lesz a gyógyulás. Lehet, az első tisztogatás után már alapban is könnyebben lejön a lerakódás. sikerült is, kevés dörzsölés után vérzett is neki ... viszont gondolom, hogy csípte, és nagyon fájt is neki ... sírt ... nagyon ... én meg majdnem vele. de aztán kis idővel enyhült neki, aztán elaludt a drága. de előtte csak mondogatta: nagyon fáj ...
remélem, hamarosan meggyógyul, és a jó étvágya is visszatér.
Dokihoz szerdán vagy pénteken kell visszavinni (pénteken csak helyettesítés lesz - viszont az ab-t addig biztosan szedjük).
Vírusos fertőzés, és nem csak ezen a 2 helyen, hanem a torkán is.
Kapott ab-ot , és mivel ma megint belázasodott, adtam is neki, ill. köptetőt, és ecsetelőt a nyelvére, szájába.
A gyógyszereket gond nélkül beveszi, legfeljebb megjegyzi utána, hogy nem volt jó íze. Iszik rá, aztán minden ok. Az ecsetelés már más tészta ... Gyógyszerész szerint annyira le kell dörzsölni a nyelvén levő körről a lerakódást, hogy vérezzen. Gondolom akkor tisztulna ki teljesen. Először nem sikerült, nagyon küzdött, persze azért kenegettem neki. Sírt szegény.
Délben azonban nem hagyhattam magam, hisz ha 2-3-szor alaposan le van tisztítva, akkor sokkal gyorsabb lesz a gyógyulás. Lehet, az első tisztogatás után már alapban is könnyebben lejön a lerakódás. sikerült is, kevés dörzsölés után vérzett is neki ... viszont gondolom, hogy csípte, és nagyon fájt is neki ... sírt ... nagyon ... én meg majdnem vele. de aztán kis idővel enyhült neki, aztán elaludt a drága. de előtte csak mondogatta: nagyon fáj ...
remélem, hamarosan meggyógyul, és a jó étvágya is visszatér.
Dokihoz szerdán vagy pénteken kell visszavinni (pénteken csak helyettesítés lesz - viszont az ab-t addig biztosan szedjük).
2012. április 16., hétfő
Zsombi szülinapja
A húsvéttal egybekötött Pepcsi-szülinap után szombaton újabb szülinapi buliba voltunk hivatalosak. Zsombi (a gyerekek keresztszüleinek a gyerkőce) töltötte be a 6. életévét.
Miután délután felébredtek a gyerekek, összeszedtük a Zsoltit (éjszakás volt, aludt, mi pedig de anyuéknál voltunk), az ajándékot, a fél tortát és a hozzávalókat, és elindultunk a hegyre. Mert pincebuli volt a szülinap. Sajnos az időjárás csak annyiban volt kegyes hozzánk, hogy nem esett az eső, de sajnos felhős, elég hűvös, szeles idő volt.
A pincénél azonban volt fedett, részben védett terasz, így nem fáztunk. Mire odaértünk, már javában folyt a buli. Zsombi mellett még egy ovistársuk volt ott, ill. Zsombi unokatesói (akiket ismerünk), ill. Marcsi barátnői + két gyerkőc.
Meglepetésként Zsombinak is megcsináltam a teknősbéka-tortát (otthon a túrós részt, aztán a dekorációt kint a pincénél, hogy ne barnuljon meg a banán). Amíg én tevékenykedtem, a gyerekek játszottak. Sami ment a nagyok után, de semmi probléma nem volt vele, a nagyok pedig jól elbóklásztak. Pepcsi pedig végig jól elvolt: mindegy volt, ki tartotta, mindenkinél jól érezte magát, aztán nekiállt enni, és csipegetett pogácsát, aztán a teknős-torta lábait is lenyúlta. hiába, imádja a banánt :)
Mindenki csak ámult, milyen nyugis, aranyos baba ... mert az :)
Samcinak a hinta is nagyon tetszett, csak legyen, aki löki. Talált egy 3 kerekű bicajt, utána azzal tekert, tolatott.
Finomakat ettünk (kemencében sütöttek egészben csirkét, hagymás fincsi husit, kemencés lángost). Volt fasírozottból süni, mézes-krémes, gesztenyés torta.
Jól éreztük magunkat, és a kis ünnepelt (na meg a nagy is - Zsombi apuja épp aznap ünnepelt) is jól szórakozott.
A következő szülinapon Samcit ünnepeljük - aki alig várja, hogy végre ő fújhassa el a tortán a gyertyát!
Miután délután felébredtek a gyerekek, összeszedtük a Zsoltit (éjszakás volt, aludt, mi pedig de anyuéknál voltunk), az ajándékot, a fél tortát és a hozzávalókat, és elindultunk a hegyre. Mert pincebuli volt a szülinap. Sajnos az időjárás csak annyiban volt kegyes hozzánk, hogy nem esett az eső, de sajnos felhős, elég hűvös, szeles idő volt.
A pincénél azonban volt fedett, részben védett terasz, így nem fáztunk. Mire odaértünk, már javában folyt a buli. Zsombi mellett még egy ovistársuk volt ott, ill. Zsombi unokatesói (akiket ismerünk), ill. Marcsi barátnői + két gyerkőc.
Meglepetésként Zsombinak is megcsináltam a teknősbéka-tortát (otthon a túrós részt, aztán a dekorációt kint a pincénél, hogy ne barnuljon meg a banán). Amíg én tevékenykedtem, a gyerekek játszottak. Sami ment a nagyok után, de semmi probléma nem volt vele, a nagyok pedig jól elbóklásztak. Pepcsi pedig végig jól elvolt: mindegy volt, ki tartotta, mindenkinél jól érezte magát, aztán nekiállt enni, és csipegetett pogácsát, aztán a teknős-torta lábait is lenyúlta. hiába, imádja a banánt :)
Mindenki csak ámult, milyen nyugis, aranyos baba ... mert az :)
Samcinak a hinta is nagyon tetszett, csak legyen, aki löki. Talált egy 3 kerekű bicajt, utána azzal tekert, tolatott.
Finomakat ettünk (kemencében sütöttek egészben csirkét, hagymás fincsi husit, kemencés lángost). Volt fasírozottból süni, mézes-krémes, gesztenyés torta.
Jól éreztük magunkat, és a kis ünnepelt (na meg a nagy is - Zsombi apuja épp aznap ünnepelt) is jól szórakozott.
A következő szülinapon Samcit ünnepeljük - aki alig várja, hogy végre ő fújhassa el a tortán a gyertyát!
Együtt
Mindenki másképp csinálja ...
annyiban változtatnék rajta, hogy minden gyereknél másképp csinálja.
A kiskádtól való elszakadásról lenne szó.
Máté kb. 7-8 hónapos lehetett, amikor átköltöztettem fürdésre a nagy kádba. Kapott egy törölközőt a kis testecskéje alá, arra fektettem, és így, feküdve fürdettem elég sokáig. Aztán amikor stabilabbnál is stabilabban ült, akkor már ültettem.
Aztán amikor Samci átkerült Mátéhoz, nem lehetett ugyanez a módszer, hisz Máté szeretett játszani a vízben, ahhoz pedig több víz kellett, a fekve fürdetéshez pedig kevesebb. Ezért amikor Sami 8 hós körül volt, beszereztem neki egy fürdetőkarikát, így maradhatott a sok víz, de Sami is a nagy kádban fürdött. Szerette.
Pepcsi 1 éves koráig a kiskádban fürdött a nagyokkal egy időben: mama fürdette a Pepcsit, én pedig a nagyokat (persze amíg Pepcsi kicsi volt, addig fordítva volt, de amikor már nagyobbacska lett, cseréltünk, hogy ne a mamának kelljen nagyot hajolnia a nagyokhoz).
A kiskádban is ült már Peti egy ideje, de már foglakoztatott, hogyan és mikor kellene összeereszteni a többiekkel :)
Hétfő este Zsolti focizni volt, a mama pedig még nem ért át, de Pepi nyüszi volt: gondoltam megfürdetem őket. Együtt. Nagyok részéről óriási volt a lelkesedés, hogy vééégre, a Peti velük fürdik. Aztán mielőtt még véghez vihettük volna a tervet, megérkezett a mama, de a nagyok már annyira beleélték magukat, hogy nem akartam visszavonni az ígéretemet.
Nem arattam osztatlan sikert a közös fürdőzéssel ... legalábbis az elején nagyon nem tetszett Petinek. Lehet, a víz is kicsit meleg volt, na meg sok-sok víz volt, nem tudta, mit is akarok, de aztán hamar lenyugodtak a kedélyek egy fürdős-Pongó segítségével.Tegnap sem volt másképp a kezdeti sírás, de hamar megnyugodott. Remélem, ma már nem fog pityeregni.
A fürdetőkarika hely hiányában nem került elő, hisz Máté ül a kád egyik végén, Samci a másikon, és pár hónapja még elképzelhetetlen volt számukra, hogy hol is fog elférni Peti ... fürdetőkarikában biztosan sehol, de simán, ülve igen. Máté magára vállalta, hogy majd az ő ölében (lába között) ül Pepcsi, és ő majd fogja hátulról és vigyáz rá. Így is lett.
Szóval újabb 2 babás holmi lett, amit kinőttünk: a kiskád és a fürdetőkarika ... suvickolás után meg lehet szabadulni tőlük ... (eladásra gondoltam :))
annyiban változtatnék rajta, hogy minden gyereknél másképp csinálja.
A kiskádtól való elszakadásról lenne szó.
Máté kb. 7-8 hónapos lehetett, amikor átköltöztettem fürdésre a nagy kádba. Kapott egy törölközőt a kis testecskéje alá, arra fektettem, és így, feküdve fürdettem elég sokáig. Aztán amikor stabilabbnál is stabilabban ült, akkor már ültettem.
Aztán amikor Samci átkerült Mátéhoz, nem lehetett ugyanez a módszer, hisz Máté szeretett játszani a vízben, ahhoz pedig több víz kellett, a fekve fürdetéshez pedig kevesebb. Ezért amikor Sami 8 hós körül volt, beszereztem neki egy fürdetőkarikát, így maradhatott a sok víz, de Sami is a nagy kádban fürdött. Szerette.
Pepcsi 1 éves koráig a kiskádban fürdött a nagyokkal egy időben: mama fürdette a Pepcsit, én pedig a nagyokat (persze amíg Pepcsi kicsi volt, addig fordítva volt, de amikor már nagyobbacska lett, cseréltünk, hogy ne a mamának kelljen nagyot hajolnia a nagyokhoz).
A kiskádban is ült már Peti egy ideje, de már foglakoztatott, hogyan és mikor kellene összeereszteni a többiekkel :)
Hétfő este Zsolti focizni volt, a mama pedig még nem ért át, de Pepi nyüszi volt: gondoltam megfürdetem őket. Együtt. Nagyok részéről óriási volt a lelkesedés, hogy vééégre, a Peti velük fürdik. Aztán mielőtt még véghez vihettük volna a tervet, megérkezett a mama, de a nagyok már annyira beleélték magukat, hogy nem akartam visszavonni az ígéretemet.
Nem arattam osztatlan sikert a közös fürdőzéssel ... legalábbis az elején nagyon nem tetszett Petinek. Lehet, a víz is kicsit meleg volt, na meg sok-sok víz volt, nem tudta, mit is akarok, de aztán hamar lenyugodtak a kedélyek egy fürdős-Pongó segítségével.Tegnap sem volt másképp a kezdeti sírás, de hamar megnyugodott. Remélem, ma már nem fog pityeregni.
A fürdetőkarika hely hiányában nem került elő, hisz Máté ül a kád egyik végén, Samci a másikon, és pár hónapja még elképzelhetetlen volt számukra, hogy hol is fog elférni Peti ... fürdetőkarikában biztosan sehol, de simán, ülve igen. Máté magára vállalta, hogy majd az ő ölében (lába között) ül Pepcsi, és ő majd fogja hátulról és vigyáz rá. Így is lett.
Szóval újabb 2 babás holmi lett, amit kinőttünk: a kiskád és a fürdetőkarika ... suvickolás után meg lehet szabadulni tőlük ... (eladásra gondoltam :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)