Ááá, számomra teljesen hihetetlen, hogy erre a bejegyzésre most kerül sor ... hisz Sami még nincs 3 éves.
Szóval a kezdet: tavaly a gyerekszigeten Sami nagy lelkesen felült egy futóbicajra, és az első perctől kezdve úgy ment és lavírozott vele, mintha mindig is ezt csinálta volna. Az itthoni bicaj ülését viszont nem lehetett annyira alacsonyra állítani, de azért nem tettük el, mert igaz, hogy lábujjhegyen, de tepert vele. Imádta/imádja, bár még mindig nagy kedvenc a moci is (a kis tökmag még simán tud vele száguldozni, sőt, ma még a nyuszimotort is elcsaklizta Pepi elől :)).
Pár napja kitalálta, hogy milyen jó is Máté bicaja, milyen klassz dolog, ha valaki tolja (többnyire a Vera mama). Viszont az a bicaj nagy neki, és ugye Mátéé, szóval arra semmi esetre sem lehetne lecserélni a futóbicajt (anno Máté a futóbicaj után a mostani nagy bicajjal ment. 3. szülinapjára kapta, akkor mankókerékkel ment vele, de jobban szerette a futót, és a naggyal, 2 keréken tavaly (majdnem 5 évesen) tanult meg menni. Igaz, a kicsi pedálos bicaj neki elő sem lett véve - nem volt jó a fék, és a lába neki simán leért a nagy bicajról is).
Sami viszont töpörtyű, neki esélye sincs a naggyal tanulni. Eszembe sem volt, hogy ő 2 keréken is tudna menni, bár a futóbicajos előzmény sejtethetett volna valamit.
Ma délelőtt az apja a padlásról előszedte a kicsi pedálos biciklit. Persze rögtön felpattant rá, és kiadta a parancsot: valaki toljon! Mentem vele egy kört, tetszett neki, de magasan volt az ülés. Délután 5 órakor viszont a Bundi (Balázs -akit Sami imád!) leengedte neki az ülést, és Máté nagy lelkesen szaladt be értem, hogy menjek, ezt meg kell néznem, Sami mutatni akar valamit. Szaladtam ki, és mit látok, Sami 2 keréken teker, Anita meg szedi a lábait mellette. Egyensúlyozott, tekert, és ügyesen haladt.
Alig akartam hinni a szememnek, mert mégiscsak kicsi, és aki már biciklizni tud, az nagy. persze még nem tud bicajozni, hisz az elinduláshoz és a megálláshoz segítség kellett neki, de a köztes állapot elég jól megy. Máté is így kezdte, és pár nap alatt az elindulás és a megállás is ment neki, úgyhogy gondolom, Saminak sem kell sokáig segítség.
Mire hazaértünk Samival tornáról, a fék is elkészült, úgyhogy holnap jöhet a követkető felvonás: apának is meg kell mutatni a tudományt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése