Hanna szülinapján kezdődött az egész ...
Méter*méteres kis felfújható ugrálóvár volt, ami a fiúknak (meg a lányoknak is) nagyon tetszett. Persze azt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim imádnak ugrálni, hisz falunapon, búcsúkor kihagyhatatlan a nagy ugrálóvár :-)
Valahogy eddig mégsem világosodtam meg, és nem jutott eszembe a nagy ötlet: trambulin.
Most viszont egyszer csak úgy bekattant, hogy kapjanak egy trambulint a szülinapjukra. Egyet, közösen.
Keresgéltem a neten, és a teszveszen rendeltem is egyet. Lengyelországból küldték, így időben lecsaptam, hogy biztosan ideérjen Sami szülinapjára. Gyorsak voltak, nem kellett két hét és már hozta is a futár. Ha viszont hozta, hiába van messze még a szülinap, úgy gondoltuk az apjukkal, hogy összeszereljük, hisz miért is várja sorsát a dobozba, ha egyszer a gyerekeknek örömöt tudunk okozni.
Lelkes segítő kezeink voltak az összeszerelésnél, és tényleg nagy volt az örömök.
Azóta is nagy kedvenc, gondolnak egyet, bemennek ugrálni, és Pepcsi is igen jól érzi magát bent :)
Sami a leglelkesebb talán, bár igaz, hogy ő a héten itthon volt, így délelőtt is volt lehetősége ugrálni. Valamelyik délután még egy kis baleset is történt: könyvtárba és fagyizni voltunk, aztán Sami ugrált, a nagy melegben megszomjazott, ivott, aztán egyből ugrált tovább, ami a kis pocakjának annyira nem tetszett, és ezt jelezte is a kis gazdájának: visszaküldött egy csöppet az elfogyasztott finomságokból ... ami így már nem is tűnt olyan finomnak.
De sebaj, megtanultuk a leckét: ugrálás előtt és közben nincs evés-ivás ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése