Vasárnap tartógipszet kapott Zsolti a lábára: térdficam volt a diagnózis.
Ma kellett visszavinni kontrollra. Gondoltam, ha sem törés, se repedés, akkor ma leveszik a gipszet, pár napig még pihentetnie kell, de aztán minden megy tövább a megszokott kerékvágásban.
Tévedtem ...
Elindultunk korán, a gyerekeket kiraktuk az oviban, Pepcsi maradt a mamánál. 9-re fent is voltunk. vártunk, vártunk, rettentő sokat. 1 doki volt, aki 2-szer is elment egy órára műteni ...
Nem akarom részletezni, mérgelődtem eleget, volt ezzel így más is, mert az egy dolog, hogy akit a mentő bevisz, azt előre veszik, de hogy olyanok is bőven voltak, akiknek nem volt nagyobb bajuk, mint nekünk, mégis jóval előbb bekerültek, az bizony bosszantó ...
Közben én meglátogattam a Lacit, elugrottam a tescoba, játékboltot kerestem és vártam, vártam, vártam vele együtt.
1 óra elmúlt mire behívták. Levágták róla a gipszet, megvizsgálta a doki, aztán jött ki. Én azt hittem végzett, de aztán mondta, hogy még a gipszelőbe kell mennie ... újabb gipszet kap, aminek 3 hétig kell a lábán lennie. Hááát, nem gondoltam volna, hogy ez így fog alakulni, hisz csak egy ficam ... de nem tartanak rendesen a szalagok, ezért a doki a gipsz mellett döntött.
Ez most nagyon, de nagyon nem hiányzott, így iskolakezdés előtt másfél héttel ...
Drukkolok Neked, és jobbulást Zsoltinak!
VálaszTörlésKöszi Timi!
VálaszTörlés