Tegnap ismét kórházba kellett vinni a dédit kontrollra. Sokat filóztam, hogy melyik gyerkőcöt is vigyem, hisz a héten amilyen kánikula volt, szinte már nem emberi ... a kocsiban van klíma ugyan, de mégiscsak egy nyűg ilyenkor az utazás. Eddig mindig úgy volt, hogy a nagyok oviban, így Pepcsi jött velem, de most szüneten vannak a nagyobbak, és olyan régen voltak velem/velünk vásárolni, pedig szeretnek jönni. Úgy döntöttem, hogy induljunk akkor, miután Peti elalszik, hisz ébredés után simán elvan a mamával. A nagyok meg jönnek velem.
Megint bebizonyosodott, hogy ember tervez, Isten végez ...
Peti elaludt ugyan, de Sami sikeresen felzörögte, és olyan kíváncsian sasolt, hogy azt hittem, el sem tudom újra altatni ...
Nagy nehezen ugyan, és hosszas várakozás után, de elaludt. Letettem, erre nekiállt vinnyogni a telefonom ... persze felébredt rá ...
Dédit kb. 10-re kellett vinni, de ekkor már 3/4 10 volt. Nem volt apelláta, felkaptam Petit, és baromi mérgesen kiviharoztam ... minek tervezek én???
Nem akartam újra nekiéállni altatni, hisz akkor elég későn értünk volna. Jött velünk Peti is.
A következő sokk akkor ért, amikor a gyerekeket beültettem az autóba ... Visszapillantó-tükör üvegje nem a helyén volt! azt tudtam, hogy elengedte a ragasztás, de elvileg meg kellett volna, hogy csinálja előtte nap este a Zsolti. Azt hittem, agyvérzést kapok ... Marha klassz volt úgy vezetni Siófokig és vissza, hogy nincs bal oldali visszapillantó-tükör ... És a középsőben sem láttam túl sokat, mivel Máté ülése van középre rakva, és bizony az elég magas ...
Persze Peti a kocsiban nem aludt el mindjárt, hisz az álom kiszökött a szeméből, de Széplak-Felsőn csak elszundított. Dédit kitettük a vesegondozóban, mi meg elindultunk a Tescoba.
Pepcsit nem hagytuk tovább aludni, hisz úgyis felnyervogták volna, és akkor tényleg mindenki nagyon bogaras lett volna.
Nem biztos, hogy még egyszer elindulnék 3 gyerekkel nagybevásárolni, főleg, hogy cukor, tej, liszt, ásványvíz is kellett bőven. Még ha csak ezt-azt vettem volna ...
Ha pedig a vásárolt cuccoknak nem lett volna meg a kellő súlya, 3 nehezék is volt a bevásárló-kocsiban: Pepcsi a beleültethető bigyóban, Sami a kocsiban, Máté a kocsi elejére csimpaszkodva. Ezen kívül annyira nem volt vészes, nem nyervogtak túl sokat, de egyedül hamarabb végeztem volna, az biztos. Igaz, Pepcsi sokszor szeretett volna felállni, és kimászni, de mindig visszaimádkoztam.
Fizetés is eléggé macerás volt, vagy inkább a kis-be pakolás, de túléltük!
Az viszont tuti, hogy legközelebb, ha nem muszáj, ennyi gyereket nem viszek egyedül ... Persze úgy gondolom, hogy mégiscsak könnyebb volt egyedül, mintha a Zsolti is velünk van ... ő biztos agyvérzést kapott volna ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése