Múlt héten kellett volna megkapnia Máténak a 6 éves kötelező oltását, de mivel épp múlt héten volt éjszakás Zsolti, és az ovival úgy beszéltük, hogy azok a héten mennek a gyerekek, így nem akartam megszakítani egy keddi hiányzással, így eltoltuk egy hetet.
Szegény hajtogatta eleget, hogy ő nem akar oltást. Elmagyaráztam neki, hogy muszáj, mindenkinek kötelező, ez védi meg a komolyabb betegségektől.
Tegnap reggel bátran indult, Saminak magyarázott, hogy majd ha ő is 6 éves lesz, akkor ő is kap oltást. Aztán a védő néninél már nem volt olyan nagy a szája. leültettem, és amíg vártuk a drnőt, szegénykém pityeregni kezdett félelmében. sírt, amíg vizsgálták, és az oltás ellen is tiltakozott, szerencsére csak szóban. Aztán mikor megkapta még sírt, de után utána nagyon hamar abbahagyta. Szóval nem maga az oltás fájt annyira, hogy éktelen ordításban kellett volna kitörni, hanem a félelem miatt sírt.
Szerencsére nem fájt neki az oltás helye sem vészesen tegnap, ma meg már egyáltalán, és be sem lázasodott. Ezen is túl vagyunk, következő 11 évesen :)
Pepcsi viszont jövő héten kapja a 15 hósat.
Amikor hazaértünk az orvostól, elaltattam Petit, majd a fiúk bejelentették, hogy ők bizony éhesek. Kenyér viszont nem volt itthon. Mondtam Máténak, ha szeretne enni, menjen el a boltba. És ha már a boltig elmegy, akkor közben ugorjon be az útba eső postára két levelet feladni. Bicajra pattant (hogy gyorsabb legyen, és ne égjen le, fél 11 volt már, és legalább 30 fok), mi meg Samival vártuk a fa alatt, hogy az úton átengedjük, bár egyedül is át tud jönni, de jobb a békesség.
Olyan büszke volt magára, hogy ő teljesen egyedül ment a boltba biciklivel és a postán is egyedül adta fel a levelet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése